Áldozócsütörtök elnevezés onnan származik, hogy az Egyház által előírt évenkénti kötelező szentáldozást eddig kellett teljesíteni. A mai nap Jézus mennybemenetelének ünnepe.
„Az egybegyűltek megkérdezték Tőle: «Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?» Ő azonban azt mondta nekik: «Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.» Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: «Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.»”(ApCsel1,6-11)
Krisztus menybemenetele nem azt jelenti, hogy „innen oda ment”, hanem annak a kifejeződése, annak megértetése a tanítványokkal, hogy Jézus ettől kezdve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyházával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”(Mt28,20). A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudás, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybemenetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem veszik el, nem fölösleges mind az, amit testünkben, testünk által cselekszünk, hanem az „megüdvözül”, hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.
A középkorban Áldozócsütörtökön azzal szemléltették Jézus mennybemenetelét, hogy az oltáron lévő föltámadt Krisztus szobrát a mise közben fölhúzták a templom boltozatán keresztül. Később alakult ki a mai szokás, hogy a föltámadt Krisztust jelképező égő Húsvéti-gyertyát mise közben eloltják.
Engedd, kérünk Mindenható Istenünk, hogy mi, akik hisszük, hogy Egyszülött Fiad, a mi Üdvözítőnk, a mai napon föl ment a mennybe, Vele együtt mi is eljuthassunk a Te boldogító közösségedbe, a Szentháromság dicsőségébe, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
William Blake
Áldozócsütörtök
Egy szentcsütörtökön volt: ártatlan kicsikék
Ballagtak kettesével – csupa piros, csupa zöld, csupa kék –
Elöl fehér botokkal két szürkülő egyházfi ballagott –
S Pál katedrálisába folytak be, mint a temzei habok.
Micsoda tömeg volt az, ezer londoni virág!
Ott ültek csapatokban, csupa ragyogás, csupa láng!
Tömeg zsongása-zümje, de csak csöpp bariké;
Fiú- és lyánykezek ártatlan erdeje nyúlt az Ég felé.
S most felszállott a hangjuk, akár az orkán ereje,
Felszállott, mint a mennybolt harmonikus döreje.
Ott ültek köztük a szegények istápjai, pár szelíd agg;
Légy irgalmas, sohase űzd el ajtódtól az angyalokat.
(ford.: Kardos László)