Mindannyian tudjuk, hogy a II. világháború milyen hatalmas áldozatot követelt a hazától, így a Beregtől és Vásárosnaménytól is, hiszen több százezer magyar állampolgár életét követelte a szörnyű pusztítás. Az elhurcoltak nyolcvannyolc százaléka soha többé nem tért vissza, és valószínűleg már soha derül ki, hogy hol és mely tömegsírban nyugszanak az egykori Szovjetunió területén.

Immáron két évtizede, hogy a feltámadásba vetett hittel, élő reménységgel és szeretettel a málenkij robotra elhurcoltak mellett a II. világháború valamennyi sokat szenvedett áldozatra, de ugyanígy az itthon maradt árvákra és az özvegyekre is megemlékeznek a Bereg szívében, Vásárosnaményban. A Málenkij robotra elhurcoltak emlékére készített emlékművénél, a Kraszna híd mellett gyülekeztek ezúttal is az emlékezni vágyók, ahol elsőként Zánné Kiss Andrea köszöntője hangzott el, majd a Himnusz dallami csendültek fel, melyet Deák József szívbe markoló verses szavalata, a Vásárosnaményi Férfikar énekes-előadása és végül Tóth Lajos címzetes igazgató megemlékező beszéde zárt. Az ünnepi műsort követően a megemlékezés koszorúit helyezték el a résztvevők. Így Vásárosnamény Város Önkormányzata, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, a Babus Jolán Kollégium, a Lónyay Menyhért Baptista Technikum és Szakképző Iskola, a Beregi Múzeum és a Balázs József Városi Könyvtár és Művelődési központ képviselői is néma főhajtással emlékeztek a vásárosnaményi elhurcoltakról.