A Békés megyében található Vésztő melletti Mágori-domb csupán kilenc méter magas, és első ránézésre nem is tűnik különlegesnek. Azonban ez az apró csoda olyan titkokat rejt, amilyeneket hazánkban csupán néhány hely, maga a domb ugyanis nem áll másból, mint a történelem különféle építőköveiből, az elmúlt korokban egymásra épült apró településekből. Az egyiptomi piramisokkal egyidős leletek.

Az 1960-as évek végéig nem kutatták, legfeljebb a helyi múzeumok munkatársai gyanakodtak rá, hogy valaminek kellett ott lennie, ha az 1930-as évek óta minden komolyabb földmunkánál különféle korokból származó leleteket forgattak ki a földből a munkások. Az első próbaásatásra aztán 1968-ban került sor, és egy középkori temető került a felszínre. Két esztendő múltán találták meg a dombtetőn épített monostor első nyomait.

A Csolt nemzetség alapította monostor nyolc éven át tartó feltárása közben kiderült, hogy alatta bronzkori település búvik meg, az alatt pedig még régebbi kultúrrétegek. Összességében tehát az egész Mágori-domb emberkéz műve, egymást követő népek, nemzedékek telepedtek le újra meg újra a Sebes-Körös erdős-vizes vidékén, és választották otthonuknak a mind magasabb száraz területet. Az egyiptomi piramisokkal egyidős leletek.

Az első telepesek még az újkőkorban – i. e. 3500-2600 között, tehát az Egyiptomi Óbirodalommal egy időben – érkeztek a helyszínre.

E terület akkoriban még csak két méter magas volt, azaz a folyó vize már nem érte el, csak körülfutotta a legmagasabb állásnál is. Az első letelepedőket újabb és újabb népek követték.

Ittlétük eredményeképpen nőtt hét métert a domb, kilenc építési periódus alatt, melynek minden egyes rétegét a megelőző falu elegyengetett omladékára építették.

A legtöbb letelepülő földművelő volt, kőből és csontokból készült szerszámokkal művelte a talajt – és emellett persze halászott, pákászott, gyűjtögetett, vadászott is a környéken.

A hazatérő magyarok, mint mindenki, aki itt élt előttük, hamarosan használatba vették a kínálkozó dombot. Nem tudni, hogy kik települtek le itt először, az viszont már biztos, hogy a 10. században ez a táj a nyugati kereszténység felvétele és a feudális függelmi viszonyok ellen tiltakozó pogánylázadást vezérlő Vata nemzetségének volt a birtoka.

Vata rokonsága sokáig birtokolta ezt a szállásterületet, és közülük vette eredetét az a Csolt nemzetség is, amelyik a Mágori-domb tetején több templomot és egy monostort épített.

Az első templomuk bizánci rítust követő, valószínűleg freskókkal díszített építmény volt, és a pogánylázadás során ment tönkre. Helyébe új, immár latin rítusú egyház került, melyet több ízben is át-, illetve újraépítettek, növeltek. A legnagyobb már kifejezetten impozáns méretű lehetett: három hajója volt, hosszát 30, szélességét majdnem 13 méternek mutatta meg a Juhász Irén régész vezette ásatás. Ettől a nagy templomtól délre épült fel, valószínűleg a 12. század végén, román stílusban, a monostor U alakú épületcsoportja.

A török időkben mindez elenyészett, úgyhogy a Wenckheim család tagjai borospincéjüket 1810-1812-ben belevágták a Mágori-dombba. A feltárások eredményeit ma három helyen, háromféle módon mutatja meg a területet gondozó múzeumi szervezet. A Wenckheim-pincében a leletek állandó kiállítása szemlélhető meg.

Nagyobb térképért klikk a képre!