A Vadálló-kövek (Dobogókő) a Visegrádi-hegységben található vulkanikus eredetű sziklák közkedvelt elnevezése.
A sziklák Dömös területén találhatóak. A faluközpontból a Királykúti úton kell haladni, majd a Szőke-forrás-völgyén (Huzat-völgy) a sárga jelzésű turistaút visz a Szentfa-kápolnáig. Innen a piros háromszög jelölés vezet a sziklákhoz, ahonnan továbbhaladhatunk felfelé a Prédikálószék irányába.
Anyaguk vulkanikus eredetű, andezit. Mintegy 12 millió évvel ezelőtti vulkanikus működés eredményeként jöttek létre. A meglehetősen omladékos és kies helyen lévő sziklaalakzatokat főleg a XX. század elején látogatták a magyar hegymászók, mint mászóiskolát.
A Vadálló-kövek, amely vulkáni törmelékes kőzetből, azaz agglomerátumból áll, jól példázza a Visegrádi-hegység földtani felépítésének sajátosságait. Az andezit vulkanizmus 12 millió évvel ezelőtti aktív működési szakaszában az egykori tűzhányóból finomabb tufa, és durvább törmelék szóródott ki hol vegyesen, hol váltakozva, mely lerakódva összecementeződött. A kötőanyag a finom vulkáni por és a láva. Később a vulkán felrobbant, és hatalmas kaldera jött létre, s ennek egyik peremét alkotják a bizarr formájú Vadálló-kövek.
A sziklasor belső fala mentén (a Szőke-forrás völgyének irányában) az eróziós hatások (fagyás, hőmérsékletingás, növényzet, csapadék, lejtős tömegmozgás, stb.) során leváló kőzetdarabok gravitációsan lefelé mozogtak. A meredek sziklagerinc egyes részei jobban elmállottak, lepusztultak, mint máshol. Ennek oka, hogy a kötőanyagként szolgáló finomabb törmelék, a tufa jobban mállik, mint a kihűlt láva anyagából megszilárdult nagyobb kőzettömbök, ezért ott maradtak vissza a sziklatornyok, ahol egy-egy nagyobb szikla akadályozta a felületi lepusztulást, s csak oldalirányból hatnak a lepusztító külső erők
Vadálló-kövek különleges alakú sziklái: a Nagy-tuskó, a Széles-torony, a Bunkó, Függőkövek, a Felkiáltó jel és Árpád trónja.
Nagyobb térképért klikk a képre!
