Az ember idősebb korára általában kevésbé szemfüles, ezért lehetséges, hogy a nénik és bácsik könnyebben és gyorsabban bizalmukba fogadnak akár vadidegeneket is. Sajnos a csalók ezt jól tudják, és képesek úgy behálózni gyanútlan áldozataikat, hogy azok észre sem veszik.
Ha díjbeszedő, egyéb hivatalos személyek vagy idegenek érkeznek, igazolványt kell kérni tőlük, és nem árt áthívni a szomszédot, ismerőst, vagy felhívni rokont, gyermeket, hogy ők kérjenek segítséget a rendőrségtől. Jótékonysági célra gyűjtögetőktől tanácsos csekket kérni, nem szabad nekik készpénzt adni, beengedni a lakásba, és főleg tilos elővenni jelenlétükben a pénztárcát vagy az otthon tárolt pénzt!
Fontos tudni: az a pénz, amit a postás kézbesít, a nyugdíj, vagy amit a pénzintézetek folyósítanak, tárolnak, az nem lehet hamis, nem kell utólag ellenőrizni, mert az már ellenőrzött. Postaládára, az ajtón a névtáblára elég csak vezetéknevet írni, ne lehessen következtetni az ott lakó nemére, családi állapotára, vagy a keresztnév ismeretében ismeretségre hivatkozni. Ezenkívül érdemes saját biztonsági hálót kiépíteni a közelben lakó, könnyen elérhető, megbízható személyekből, akiktől azonnal segítséget lehet kérni, akár telefonon is.
A telefonszám mindig legyen a telefon közelében. Ez nemcsak akkor lehet fontos, amikor bűncselekmény gyanúja merül fel, hanem egyéb okból is. Ha az ember mégis üzletet köt a váratlanul érkező idegennel, ne egyedül tegye!
Kéretlenül, váratlanul érkező idegenek megjelenésekor tárcsázni kell a rendőrséget a 107-es vagy a 112-es, ingyenesen hívható számokon. A rendőrök igazoltathatják és ellenőrizhetik őket. Miután a kilétük ismertté válik, nagyobb az esélye, hogy az általuk kitervelt cselekmény csak terv marad.
Végül, de nem utolsósorban a további bűncselekmények megelőzése érdekében lehetőség szerint alaposan meg kell figyelni a hívatlanul érkező idegeneket, ha mód van rá, felírni gépkocsijuk rendszámát, esetleg színét, típusát, és erről tájékoztatni a rendőrséget.
