Varázslatos és szívmelengető történet egy lokálpatrióta házaspárról, akik a Szatmárban nyitottak fogadót.
Hogyan jött az ötlet?
Eredetileg ezt a házat szerettük volna megvenni magunknak, mikor Panyolára
költöztünk. Romos állapotban volt, de gyönyörű volt még így is. Végül egy
másikat sikerült, de pár év múlva ez is eladóvá vált. Nem volt kérdés.
Panyola és a környék gyönyörű, turizmussal foglalkozom, így a funkció adta
magát.
Miért pont itt?
Mert Magyarország itt kezdődik. Egyrészt a legkeletibb tájék ez, húsz
kilométerre Ukrajnát, negyvenre Romániát találjuk. De sokkal fontosabb,
hogy olyan esszenciáját lehet itt megtapasztalni a vidéki életnek és az
érintetlenségnek, ami ma már máshol az országban elveszett. Rendkívül
eredeti programokat kínál: családosoknak, gyerekeknek, bringásoknak,
természetességet és különlegességet kedvelőknek, vizitúrázóknak. Tele
vagyunk folyókkal, az utcán sétáló fácánokkal, különleges gasztronómiával,
középkori templomokkal. A legérdekesebb azonban az ittélők életmódja,
szokásai, természetessége. Ez egy felfedeztelen terület, rengeteg
meglepetéssel. Nagyon élvezzük, hogy a vendégeink ugyanolyan módon
csodálkoznak rá, mint ahogy mi tettük, mikor először erre jártunk. Az
utazásiam során bejártam a világot és mindig a rejtett értékeket és a
különlegességeket kerestem. Itt van, karnyújtásnyira, még csak külföldre
sem kell érte utazni.
Mennyi idő telt el az ötlet és a megvalósítás között?
Nem kapkodtuk el, hét év alatt épült újjá a ház. Pályázati forrást nem
vettünk igénybe, saját pénzből dolgoztunk, nagyon sok saját munkával. Ez
egy 120 éves vályogház, igyekeztünk megőrizni az eredeti karakterét.
Voltak-e nehézségek?
Építkezésnél alapvetés a nehézség. Sokszor nem értették a mesterek, hogy
miért szeretnénk a régivel megegyező ablakokat gyártatni, mikor a műanyag
olcsóbb és gyorsabb is. A hódfarkú cserép a Dunántúlról került ide, elég
kalandos úton, a konyhapult diófa deszkája két évig száradt, a kémény
elsőre megszégyenítette a Pisa-i ferde tornyot, a kályhák pedig az első
begyújtáskor irtózatosan telefüstölték a lakást – azokat is újra kellett
rakni. Nem vette el a kedvünk, tudtuk, hogy meg kell ezeket a feladatokat
oldani.
Mit szeretsz benne?
A gyönyörű gerendáit és a tornácát, a vastag falakat, az egyszerűségét és
a harmóniát, amit sugároz. Nagyon jó a téglakályha üvegablakán át a tűz
lobogását nézni, és nagyon jó a hatalmas terasz, ahol egy nagyobb társaság
is kényelmesen elfér. Kedvelem azt is, hogy nem a szokásos módon rendeztük
be. A ház hangulata meghatározó volt, de semmiképpen nem szerettem volna
álromantikus skanzent péklapáttal meg járommal a falon. Így maradtunk a
természetes anyagoknál. A bútorok és a berendezés egy része Erdélyből és
Kárpátaljáról, illetve a környékről származik, de van köztük antik
marokkói ülőke, török kilim és Párizsban vásárolt indiai asztal is. Szépen
összesimulnak. Szeretem a dekorációként felhasznált természetes textileket
is, melyek egy részét helyben szőtték.
Mit szeretnek különösen a vendégek?
Az egész ház hangulatát. Nagyon kedvelik, hogy remekül lehet aludni a
fogadóban. Mély csend van, nyáron is hűvösek a vályogfalak, nagyon jó
minőségűek a matracok és keményített az ágynemű. Vendégként én is
szeretem, ha ezen a házigazda nem spórol. Nagyon izlik nekik a gazdag,
szatmári reggeli, amiből nem maradhat ki a híres szilvalekvár és a házi
kenyér, péksütemény. Nagyon élvezik és a komótos vacsorákat is a diófa
alatt. Az alapanyagok és a receptek helyiek, minden frissen készül.
Általában véve nagyon szeretik, hogy pár itt töltött nap teljes
kiszakadást és nyugalmat jelent. Azt szokták mondani, olyan érzés ez,
mintha itthon lennének külföldön. Nagyon jó érzés látni, milyen élményt
jelent a vendégeknek pár itt töltött nap, az igazi ízek, a harmónia. Úgy
mennek haza, mintha kicserélték volna őket – és ez az igazi elismerés,
ezért érdemes csinálni.
