Vásárosnamény-Vitka – Minden beregi óvodás életében eljön az az idő, amikor bezáródnak az óvoda kapui. A játékokkal teli, színes csoportszobát felváltja a tanterem, a gondoskodó dadus nénik és óvó nénik helyett kedves tanító nénik egyengetik majd útjaikat. A betűk és számok varázslatos világa, új barátok, új kalandok várnak rájuk. Immár hagyományos módon szülők, rokonok és barátok népes gyűrűjében, látványos rendezvényen búcsúztatták az intézmény végzőseit a vitkai Tündérkert Tagóvodában. A beregi óvodában eltöltött idő során számos maradandó élményekkel megfűszerezett évtől búcsúztak el most a gyerekek, mely mókás játékokkal, izgalmas délutánokkal és közös barkácsolásokkal építette jövőjüket, sokat tanulva, ügyeskedve az óvodai évek során. A végső búcsút megelőzően az intézményben, e jeles napra virágokkal meseszerűen feldíszítettek mindent, az udvaron gyülekeztek a büszke szülők, rokonok és a szép számmal meghívott vendégek. A színvonalas előadásokat megelőzően az óvoda tagintézmény vezetője, Gráfné Juhász Éva köszöntötte az ünneplőket. Beszédében felidézte az elmúlt évek együtt eltöltött közös pillanatait, fájó búcsút véve a most távozó gyermekektől, de szellemi útravalóval is ellátva őket, hiszen az óvodai éveket követően egy teljesen más élet vár majd rájuk. Az óvodai búcsú első műsorszámában a Maci csoport lépett, az ünnepi produkciók helyszínéül szolgáló filagória képzeletbeli színpadára. A tánccal, dalokkal és mondókákkal tarkított műsorszámot Kokasné Harsányi Györgyi tanította be a gyermekeknek. A második produktum a Mókus csoport előadása volt, akik hosszú hetek, kemény munkája alatt megkomponált évzáró előadással köszöntötték a büszke szülők és rokonok hadát, melynek csúcspontja az esernyő tánc volt. A koreográfiát Gráfné Juhász Éva és Lukács Sándorné tanította be az ovisoknak. Végül a ballagó gyerekek versekkel, dalokkal köszöntek el az óvodától, az ott maradó gyerekektől, óvónéniktől és a dajkanéniktől, melyhez útravaló ajándékokat és tarisznyát is kaptak. A ballagók a műsort követően, jelképesen egy-egy lufival a kezükben engedték el, fel a magasba az itt eltöltött szép éveket.