Alapszabályként nem lehet a szabadságot átvinni a következő évre, ám a Munka törvénykönyve említést tesz két kivételről, amelyekkel érdemes tisztában lenni.
Elterjedt tévhit, hogy a ki nem váltott szabadságot a munkáltatónak az év végén ki kell fizetnie. Az elképzelés onnan származhat, hogy a munkaviszony megszűnésekor a foglalkoztató valóban megválthatja pénzben az időarányosan a dolgozónak járó, ám ki nem vett szabadnapokat, de ez a lehetőség csak ilyen esetben áll fenn (Az apasági és szülői szabadságra azonban nem vonatkozik ez a szabály: ezek után sosem jár pénz.). A Pénzcentrum sorra vette, mikor és hogyan teszik lehetővé a vonatkozó jogszabályok a szabadság átvitelét a következő évre.
Szigorúak a szabadságolás szabályai
Az egyik – és valószínűleg leggyakoribb – ilyen lehetőség, ha a munkavállaló és a munkáltató megegyezik arról, hogy az életkor alapján járó pótszabadságot a foglalkoztató a tárgyévet követő év végéig adja ki. Fontos azonban tudni, hogy az erre vonatkozó megállapodás egy évre szól, vagyis évente újra kell kötni – figyelmeztet Dénes Rajmund Roland, a Humán Centrum cégvezetője.
Egy másik helyzetben is van lehetőség az átvitelre: amennyiben a munkaviszony október első napján, vagy utána kezdődik, a következő év március 31-ig kell kiadni a fennmaradó szabadságot.
Ezen a két eseten kívül a Munka Törvénykönyve nem említ olyan helyzetet, amely megengedi a szabadság átvitelét.
Egy másik közkeletű tévhit a szabadnapokkal kapcsolatban, hogy ezekről a munkavállaló dönt. Noha a gyakorlatban sok munkahelyen ez így történik, a jogszabályok szerint a munkáltató határozza meg a szabadságok kiadását – a dolgozó évente 7 napot saját kérésére, legfeljebb két részletben vehet ki. Ám azt is érdemes észben tartani, hogy ezt a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal jelezni kell. A munkaszervezés tehát alapvetően a munkáltató joga, ám azt lehetővé kell tennie minden foglalkoztatottnak, hogy legalább 14 egybefüggő napon ne kelljen dolgoznia – ebbe a pihenőnapok és a munkaszüneti napok is beleszámítanak.