Szent György-hegyi bazaltorgonák, a hegy legismertebb és legérdekesebb látnivalójá. A Szent György-hegyen a legforgalmasabb, természeti értékekben legbővelkedőbb turistautakra illeszkedik a közel 4 km hosszú, önmagába visszatérő, hét állomásból álló magyar és német nyelvű tanösvény. A volt raposkai bányudvarból (megközelíthető Tapoca felöl) indul az ajánlott nyomvonalú ösvény, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tanösvénye.

A balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb “lepények” formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek.

Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
Oszlopos bazalt: Ahogy a szabad levegőre kiömlő láva hűlni kezd, a zsugorodási központok között repedések alakulnak ki a felszínén. Nagy kiterjedésű, vastag, homogén összetételű, egyenletesen hűlő lávában (ideális körülmények közt) a repedések közel szabályos, főként hat-, illetve ötszögletű sejtekből álló mintázatot hozhatnak létre. A repedések felszínre merőlegesen hatolnak be a fokozatosan megszilárduló láva mélyebb rétegeibe. Így alakul ki a megszilárdult kőzet poligon hasábokból álló belső szerkezete.

A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által “kűzsákoknak”, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltformációk.

A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett. A képen a hegy ún. “Nagy orgonáját” láthatjuk.

Tanösvény:

A természeti értékekben bővelkedő turistautakra illeszkedik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által létrehozott, közel 4 km hosszú, önmagába visszatérő, hét állomásból álló magyar és német nyelvű tanösvény. Az első ismertető tábla a Szent György-hegy földtörténetével ismerteti meg az érdeklődőket.

A hegy növényvilága, és a „jégbarlang” állomásai után, talán a hegy legismertebb és legérdekesebb látnivalójánál, a bazaltorgonáknál vezet fel az út, a 414 méteres csúcsig. A hegy tetején egy újabb tájékoztató tábla segítségével azonosíthatjuk az elénk táruló, a Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidéki tanúhegyektől a Somlóig tartó felejthetetlen panorámát. A másfél óra alatt bejárható körút a terület védett állatvilágának megismertetésével végződik. A régióra jellemző és a hegyen is élő, védettséget élvező fűrészlábú szöcske (Saga pedo) szolgál, a sétaút jelképéül, mely minden állomásnál megjelenik az adott témához alkalmazkodva.

A közel 4 km hosszú, hurkot leíró tanösvény bemutatja a Szentgyörgy-hegy állat- és növényvilágát, elvezet a bazaltorgonákhoz, és a körpanorámát nyújtó hegytetőre is.

A Tapolca felől megközelíthető, volt raposkai bányaudvarból induló túra első (magyar és német nyelvű) táblája a hegy földtörténetével, a következő a növényvilággal ismerteti meg az érdeklődőket. A „jégbarlang” állomásai után a legérdekesebb látnivalók, a bazaltorgonák mellett vezet fel az út a 414 m-es csúcsig.

A hegytető tájékoztató táblája segítségével azonosíthatók a körpanoráma elemei: a Keszthelyi-hegység, és a Balaton-felvidéki tanúhegyektől a Somlóig ívelő látvány. A másfél óra alatt bejárható körút a terület védett állatvilágának ismertetésével zárul. A sétaút jelképe a fűrészlábú szöcske.

Kirándulások

Szigliget felől a 71-es műútról a Hegymagas és Raposka felé vezető országúton a kék és piros jelzést követve juthatunk fel a Szent György-hegy „alsószoknyájára”. Kordonos szőlők közt emelkedő úton menetelve kis kitérővel érhetjük el a hegy déli lejtőjének két híres épületét: a barokk stílusú Lengyel kápolnát és présházat (a kápolnához csatlakozik be a sárga jelzés). A keskeny szőlőhegyi aszfalton nyugat felé haladva csodálhatjuk meg a bővizű „Oroszlánfejes-kutat”. A három jelzést követve jutunk az erdőbe. Itt utunk két irányba folytatódhat: jobbra a kék jelzésen elindulva erős emelkedővel feljuthatunk a csúcs alatti esőházhoz (kis kitérővel a Vércse-szirthez), majd a K jelzésen a hegytetőre, ahonnan csaknem teljes a körpanoráma. (az Országos Kékjelzés útvonala több helyütt összefonódik a Raposkáról induló „Bazaltorgonák tanösvénnyel”, melynek hét állomása átfogó képet ad a hegy természeti értékeiről, élővilágáról.) A piros és sárga jelzéseken ereszkedhetünk le a hegy világhírű ékességei a „bazaltorgonák” közötti völgyszorosba.

Az orgonasípok fölötti kis füves dombra kisétálva szinte karnyújtásnyira kerülnek tőlünk a szomszédos tanúhegyek. A bazalthegyek számos ritka növény és állatfaj élőhelyei is. A három jelzés meredek lejáraton visz le a Szent György-hegyi turistaházhoz (Kulcsosház). A ház környéke a hegy turistaút-hálózatának legfontosabb csomópontja. A háztól a kék és piros jelek lépcsősoron ereszkednek a kiszáradt Bogdán-kúthoz, ahonnan az út északi irányban, rakott támfalak közt vezet szőlőterületeken át. A jelzések szétválnak, de mindkettő lefut a Tapolcai-medencére, és beviszik a túrázót Tapolca városába.

forrás: www.balcsi.net

Nagyobb térképért klikk a képre!