Szamostatárfalva a Szamoshát legrégibb települései közül való. A faluban és környékén újkőkori, gepida, hun leletek kerültek felszínre. Nevét 1181-ben, a czégényi monostor határjárása alkalmával említették először és a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tatár-t nevezték meg birtokosául. 1213-ban egyik lakosát, az idevaló Mikót buti György vádolta meg leányának erőszakkal való elszöktetésével. 1322-ben itt keltezte levelét a megye (al)ispánja, a Gutkeled nemzetséghez tartozó Gacsályi Elleus (Ehelleus) és 4 szolgabírája. 1323-ban a Gutkeled nemzetségből való Kútéri „Tatár” István a megye egyik szolgabírájaként, valamint Lázári és Daróc birtokok ügyében volt említve. Később pedig ugyanő királyi ember volt a Péter fia:Pető mester, Németi város bírája és Darahi Mihály fia: Péter közötti perben. 1355-ben bírsággal sújtották egy perügyben meg nem jelenés miatt Tatárházi István fiait Simont és Miklóst Fülpösi Lőrinccel és a Balog-Semjén nemzetségbeli Semjéni Iván fiát Demetert, majd 1356-ban, és ugyanekkor „Tatár” Miklós kiküldött volt. 1356-ban „Tatár” István fia: János eskütárs volt a Gutkeled nemzetségbeli Börvelyi István fia András és a Káta nemzetségbeli Csaholyi János fia Sebestyén perében.
1406-ban Tatárfalvi Tamás fia Ambrus 14 M. bírság lefizetése mellett kapta zálogba rokonai, Tatárfalvi Miklós fia Pál és testvérei: István, Miklós és Simon tatárfalvi birtokrészét.1411-ben Tatárfalvi Ambrus fia János és nővérei:Anna és Margit tettek panaszt Vetési Ambrus ellen, mivel elfoglalta az ő tatárfalvi birtokrészeiket is. 1458-ban a Tatárfalvi család birtoka, nevét ekkor már Tatárfalva néven írták. 1499-ben birtokosául Mikola Mihály -t jegyezték fel. A XV. és a XIX. század között fő birtokosa Csomaközy Zsigmond, Szegedy Ferenc és Diószeghy Sámuel, akik a falut királyi adományként kapták. 1800-as években nevét már a Szamos előnévvel használták, vagyis nevét már Szamostatárfalva-ként írták.
Árpád-kori, késő román és kora gót stílusú templom. Feltűnő, hogy nyugaton áll a magas oromzat, ami a szatmári késő gótikus templomoknál vagy egyáltalán nem volt, vagy lebontották. Vakolatlan falának külső díszítését (a vidéken nem ritka) vörös és – a túlégetés folytán – fekete téglák váltakozó sorai adják. Középkori építészetünkben jól körülhatárolható egységet alkotnak ezek az emlékek. A román félköríves ajtó s az ablakok váltakozó színfoltjai keleties hatást mutatnak. Az egyhajós templom belső tere egyszerű kiképzésű, a szentélyben nincsenek bordák. Figyelmet érdemel a déli ajtó helyreállított középkori reteszrendszere.
A szentély déli oldalán Czeglédy Ilona ásatása egy boronafalú négyzetes építmény alapfalait tárta fel, melyet sekrestyeként azonosíthatunk. Ide a szentély déli falában feltárt félköríves, keskeny (mindössze 62 cm széles) ajtó vezetett. Ez az ajtó jól látszott még az 1864-es felméréseken, de az 1900 körüli felvételeken már vakolat takarja, az ajtónak nincs látható nyoma, és a lábazat is megszakítás nélkül fut körbe. Ez tehát egy XIX. századi átalakítás nyoma. A szentély délkeleti sarka, ahol hiányzik a támpillér, nyilván ehhez a sekrestyéhez kapcsolódott, és ezért hagyták el az itten támpillért. Az 1965-ös restauráláskor a lábazati párkányt felszámolták, a falfelületre vékony vakolatot simítottak, megtartották a párkányt, és gerendákkal jelezték az egykori sekrestye alaprajzát
A református templom előtt álló, XVIII. század végi szerény fa harangtorony harangját 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen. Ez azt is jelzi, hogy korábban más harangtorony állhatott a templom mellett.
forrás: www.hu.wikipedia.org, www.muemlekem.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében
| Geocaching adatok
Árpád-kori templom, Szamostatárfalva (GCSZTF) |
Nagyobb térképért klikk a képre!
