400 lakosú község Veszprémtől 10 km-re keletre a 8-as főút mentén. Első írásos említése Szent István 1009-ben kelt oklevelének – mely a veszprémi püspökség határait jelöli ki – datálásában történik. Néhány történetíró szerint Szent István a falu határában győzte le a lázadó Koppányt. A település ezeréves múltját idézi a Királyi Kard Emlékhelyen felállított 13 méter magas fakard,  mely István király használati kardjának stilizált másolata valamint az évente megrendezésre kerülő történelmi fesztivál, mely az említett csatának állít emléket. A faluban található az ország legrégebbi falusi temploma. A falu határában híres szőlőkultúrát találunk, melyről Fényes Elek azt írja: „Bora igen derék, s ha állni hagyják a somlóival vetekedik.”

A zirci ciszteri apátság, mint gazdálkodó uradalom az 1780-as években határozta el, hogy papírmalmot alapít Sóly faluban. Az alapító szerződést az 1779.-ben kinevezett német Christoph Bonaventura perjel kötötte meg Joseph Politzer papírkészítő mesterrel. A sólyi birtokon a falun keresztülhaladó patak vízhozama elegendőnek mutatkozott a malom működtetésére. A faluban ekkor már működött két gabonaőrlő és egy deszkametsző malom. Az apátság kikérte a véleményét Tumler J. György veszrémi molnának a papírmalom tervezett helyéről, aki megállapítja, hogy a „ szomszédok kára nélkül fel lehet építeni”.

A papírmalom felavatása 1789 áprilisában volt, mely alkalomra több vers is született.

A versek leírják a papírkészítés műveletét is, sorolják érdemeit az alapítóknak és az építőknek valamint jókívánságokat mondanak.

„… Kétkezi munkáját Isten boldogítsa.
Fáradsága hasznát bőven szaporítsa.
Nemes országunknak légyen nagy hasznára.
E kis helységnek szoplgáljon javára.
Egy szóval: forgását Isten igazgassa,
Kiket illet pedig megjutalmaztassa.”

A papírmalom 1790. április 7.-én kezdett el dolgozni. A korabeli szokásoktól eltérően Sólyban a papírmalmot nem tőkeerős vállalkozó szakembernek adták ki bérbe, hanem döntően papírkészítő mesternek. Ezek a mesterek egymást válogatva, nagy nehézségekkel küszködve, tartozásokkal bírkózva próbálkoztak a bérlettel. A bérlők a bérletért készpénzt fizettek, papírbeszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat adtak. A malom piaca biztosított volt, a vármegye többször élt panasszal, hogy Sólyban nem tudott elegendő papírt vásárolni, mert idegennek adták el. A legfontosabb vásárlók a Veszprém vármegye és Veszprém város adminisztrációi, a zirci apátság Kancelláriája és rendtagjai valamint a veszprémi Szammer-nyomda voltak.

Az itt készült papírt nem elsősorban könyvek, nyomtatványok készítéséhez használták, hanem fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek, körözvények anyagául szolgáltak. Sóly papírjai megtalálhatók a megye településeinek iratanyagaiban is. (Pápa, Zirc, Köveskál, Szentgál, Mencshely, Monoszló, Nagyvenyim, Előszállás) A sólyi papírt is ellátták „mákajellel”, az egyes papírfajták merítőszitáján alkalmazott vízjellel. Több mint 60 sólyi vízjellel ellátott papírt ismerünk. A nemzetközi és magyar elterjedtségű vízjeleken kívül egyéni vízjelaklamazással is találkozhatunk, mint a nyolc csúcsú „négyzetcsillag”. Átlagosan 10 papírkészítő dolgozott a papírmalomban 1 merítőkáddal évi 250 munkanappal. Az 1800-as évek közepére a termelés korszerűtlenné vált a kibontakozó tőkés gyáripari termeléssel szemben, nem tudta felvenni a versenyt a korszerű XIX. századi papírüzemmel. A malom termelése 1851.-ben megszűnt.

Nagyobb térképért klikk a képre!