Óriási tévedés, hogy a repülő csészealj vagy ufó a XX. század fantáziaterméke. Ilyen tárgyat – nem is egyet – más korokban is láttak, sőt az elnevezés – csészealj formájú repülő – is a XIX. századból való.
Túl azon, hogy a történelmi feljegyzések szerint az ősi egyiptomiaktól a rómaiakig, a korai középkortól egészen napjainkig láttak, találkoztak emberek ufóval, a távoli bolygókról érkező idegenek látogatásairól a „pórnép” csak pár száz éve értesülhetett. A Denison Daily News című texasi napilap 1875. január 8-ai számában olvasható először az arrafelé látott ufó leírása, és a cikk is csészealj formájú repülő tárgyról, vagyis repülő csészealjról szól.
A múlt század második fele egyébként tele volt megmagyarázhatatlan és rejtélyes jelenségekkel, amelyeket nem egyszer megszellőztetett a már kialakulóban lévő korabeli sajtó is. Jules Verne sem az ujjából szopta a Nautilus tenger-alattjáróról szóló többkötetnyi kalandot; megírása előtt a sajtó többször is beszámolt arról, hogy a tengerészek itt is, ott is láttak rejtélyes le- és felmerülő, fémes csillogású tárgyat, a matrózok ilyennel találkoztak. Több ízben előfordult az is, hogy éjnek idején némelyik hajó össze is ütközött ilyen tárggyal, de utána nem süllyedt el.
A XVIII. századi angol krónika szinte kizárólag olyan eseményt mesél el, amelyet manapság ufójelenségnek neveznénk. Az egyik leírás arról az eseményről szól, amit Anglia és Hollandia légterében látott rengeteg ember 1664. május 21–31. között, és amelyről a korabeli krónikás ekként számolt be:
„Két tárgy emelkedett fel és ereszkedett alá, távolodtak egymástól, majd közeledtek egymáshoz. Már a puszta megpillantásuk is rémületet ébresztett az emberekben; amikor pedig látták, hogy sebesen változtatnak röppályájukon, a sárkány és a vele harcoló oroszlán képzetét keltették az embe-rekben. Egy idő után az, amelyiket a nézők sárkánynak neveztek el, tüzet okádott, majd a két tárgy egybeolvadt, és hamarosan eltűnt. Ugyanakkor számos kisebb tárgyat láttak, mindegyik kerek volt és többségében kicsi. Csak egy volt közöttük valamivel nagyobb, ezt minden oldalról szürke pára vette körül…”
Cicero is beszámolt a találkozásról
A mai kor embere szinte kizárólag nagy ügyvédként és szónokként ismeri Marcus Tullius Cicerót (Kr. e. 106–43), pedig történetíró is volt. Munkáiban kilenc helyen található azonosítatlan repülő tárgyról szóló beszámoló. A leghíresebb római történetíró, Titus Livius (Kr. e. 69.–Kr. u. 17.) 142 könyvben írta le Róma történetét. A város alapításától kezdve című kötetében a Kr. e. 218. év eseményeiről így ír: „Amiterno körzetében sok, távolról érkező férfiút láttak. Különböző helyen bukkantak fel, és fehér ruhát viseltek. Arpi környékén tüzes pajzs lógott az égen, és arrafelé több levegőben úszó hajót láttak.”
Kutatók szerint Livius nyolc alkalommal említ rejtélyes légi jelenséget. Az első i. e. 213-ban a Velencei-öböl fölött volt látható, az utolsó pedig Kr. e. 16-ban Umbre környékén.
Bizarr tárgy zavarta meg az ostromot
A középkor hajnalán is láttak az emberek ufót, és találkoztak számukra megmagyarázhatatlan – ezért félelmet ébresztő – légi és egyéb jelenségekkel. 776-ban például pogány, szász törzsek vették ostrom alá a mai német Ruhr-vidék egyik városát, Hohe Siegburgot. Alig kezdődött el az ostrom, mindkét sereget megrémisztette két, égből alászálló repülő pajzs.
Agobard püspök feljegyzései szerint frank parasztok tömegesen mentek 840-ben panaszra a hatósághoz, állítván: nem képesek kifizetni a természetbeni adót, mert állataikat égből érkező idegenek megmérgezték. A krónikások szerint bizonyos repülő szerkezetet is emlegettek, amelyet láttak is „akció közben”: az égen repült, és valamit szórt magából, aminek következtében a földön elpusztult a termés.
Nagy Sándornak is segítettek?
Nemere István Ufó a láthatáron című, 1989-ben megjelent könyve szerint is a földönkívüliek és űrhajóik látogatásának nem csak napjainkban, de a történelem során is gyakran voltak szemtanúi, s némelyik jelentősebb eseményről feljegyzések is készültek.
Az egyik leghíresebb ufólátogatás Nagy Sándor hódításaihoz fűződik. I. e. 332-ben Nagy Sándor világhódító hadjárata során Türosz városát ostromolta. A vár a korabeli haditechnika számára szinte legyőzhetetlen volt; falai 15 méter magasak, nehezen megközelíthetők. Nagy Sándor makedónjai a szokás szerint gyújtónyilakkal és katapultokból kilőtt kövekkel kísérleteztek, szinte eredménytelenül.
Ekkor váratlanul, háromszög alakzatban számos repülő „pajzs” jelent meg az égen. Hogy pontosan hány ilyen repülő tárgy volt, nem tudjuk, ám azt igen, mit tettek ezután. Körülrepülték a várost, majd több helyen is „villámmal” rést ütöttek a falakon. A makedónoknak sem kellett több, gyorsan rohamot indítottak, de a repülő tárgyak egészen addig a város fölött keringtek, míg azt el nem foglalták.
Nem zavarják őket a szemtanúk
1762. december 5-én este az angliai Bidefordban nappali világosság támadt, kígyószerű fényjelenség jelent meg az égen, és lassan ereszkedett le a magasból. A feljegyzések szerint a jelenség csak hat percig volt tapasztalható, aztán „nyomtalanul” eltűnt. Így szinte csak annyit tudhatunk róla biztosan, hogy nem sarki fény volt.
1790. június 12-én a franciaországi Alenconban leszállt egy ufó. A leszállásnak több szemtanúja is volt, ezért hamarosan egész tömeg verődött össze a helyszínen. Az ufó nagy golyóhoz hasonlított, megnyílt rajta egy „ajtó” és egy nagyon is idegen öltözetű, de kétségkívül ember lépett ki belőle. A tömeg láttán megijedt és egy közeli berekbe rohant. Pár pillanattal később az objektum hatalmas dörejjel felrobbant, a detonáció a környéken jelentős károkat is okozott az épületekben. A jármű utasát a feljegyzések szerint soha nem találták meg, pedig sokáig kutattak utána.
1909. december 23-án a Massachusetts állami Worchester fölött egy ismeretlen eredetű világító tárgyat láttak. Az objektum elszállt a város fölött, majd két órával később visszatért. Mindez több ezer szemtanú előtt játszódott le. Mivel hangot nem hallottak, kizárható a korabeli primitív motoros repülőgép, amik különben akkor és ott még nem voltak forgalomban.
Bors
