Ahova kirándulni érdemes : Nyíres-tó
A Csaroda, Gelénes és Daróc falvak által közbezárt térségben, a Kisasszony-erdő (Ducskós) déli csücskéhez simul hozzá egy elhagyott meder a Nyíres-tó.
A szigetszerűen kiemelkedő tőzegmohalápot nyugatról sásrét, nádas, fűzláp, keletről és délről sásrét, nádas és égeres láperdő öve veszi körül. E kísérő növénytársulások mindkét lápon gazdagok ritka jégkori maradványfajokban. A sásrét zsombékjai között tőzegeper (Comarum palustre), vidrafű (Menyanthes trifoliata) kúszik, a nádasban a keleti, kontinentális nádasok ritkasága a lápi család (Urtica kioviensis) tenyészik. A fűz- és égerlápban szintén megvan a tőzegeper, mellette tömeges a tőzegpáfrány (Lastrea thelypteris) s már foltokban fellép a tőzegmoha. elegyedik. Különösen szép a Nyíres-tó égeres lápja, a cserje-, illetve lombkoronaszintben a babérfűz (Salix pentandra), a gyepszintben a nyúlánk sás (Carex elongata) nagy tömegeivel.
A tőzegmohaláp alatt mintegy 1,5 m vastag tőzegréteg képződött. Ennek koráról már többet tudunk, mert virágpor analízissel megvizsgálták, s kiderült, hogy a Nyíres-tó tavi lerakódásai a mogyorókor végén kezdődtek, tehát mintegy 7000 esztendővel ezelőtt a középső kőkorszak idején. Ekkor is ligeterdők uralkodtak a tájon éger-, nyír- és fűzlápokkal tarkítva, mert ezen a süllyedékterületen a talajvíz magas szintje a száraz, meleg, un. mogyorókorban is biztosította ezek létét.
A virágporanalízis vizsgálatok alapján a Nyíres-tó és a Báb tava területén a jégkori maradványfajok folytonossága a Szatmár–Beregi-síkságon bizonyítottnak látszik. Ezeken az elhagyott folyómedrektől, morotváktól tarkított területen a jégkorszak végétől napjainkig mindig voltak lápos területek, amelyek otthont nyújtottak a hűvös-nedves mikroklímát kedvelő lápi fajoknak. Jelentősek ilyen szempontból a Kisarnál talált fenyő-nyír korú tőzegrétegek s maga a hatalmas Ecsedi-láp, amely a történelmi időkben is létezett, és a Szernye-mocsár (Munkács mellett), amely légvonalban csak 30 km-re van a csarodai lápoktól, és ma is sok északi lápnövényt rejteget.
Érdekes a terület állatvilága. Már a botanikai tanulmányozás során megtaláltuk az eddig csak a Nyírségből (Bátorliget, Haláp), a Duna–Tisza közéről (Ócsa) és a Hanságból ismert elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) példányait. Ez az állat közismerten a lápvidékek jellemző élőlénye.
Az előzőekben láttuk, hogy a lápok elhagyott folyómedrekben helyezkednek el. Annak idején először hínárnövényzet, majd mocsári vegetáció maradványai töltötték fel az elhagyott medret, s a fűzláp megjelenésével együtt léphettek fel a tőzegmohák, amelyek gyors növekedésükkel meghódították a lápos terek nagy részét. Felvehető tápanyagokban – és különösen nitrogénben – igen szegény, vízzel átitatott tőzegük az igényesebb, nem lápi növények számára kedvezőtlen aljzat. Így növénytársulások egymásutánja (szukcesszió) – amely a terület elhagyott medreinek, morotváinak lápi feltöltődése során a fűzlápoktól az égerlápokon keresztül a nedves, mocsaras ligeterdőkig jut el – a tőzegmoha betelepülés következtében elakadt. S mindaddig, amíg a körülmények a tőzegmoha megélhetéséhez kedvezőek, e tőzeglápok fennmaradhatnak.
Túl száraz esztendőkben – mint az 1961. és 1962. évek voltak – a tőzegmohagyep felső rétege kiszárad, elpusztul, elkorhad s bomlása során tápanyagok keletkeznek, s a lápfelület kedvezőbbé válik fák növekedése számára. Ilyenkor – mint ez mind a Nyíres-tón, mind a Báb taván bekövetkezett – megindul a lápterületek beerdősödése, ami végső fokon ez értékes maradványterületek pusztulásához vezethet. A csarodai lápokon a rezgőnyár hatalmasodott így el, de az ember segítségére sietett a lápnak és a Természetvédelmi Hivatal utasítására az erdészet kitermelte a rezgőnyárakat s a lápok – különösen az 1963. évi nagy hótakaró után – virulnak újra. Egyébként a lápok, mocsarak beerdősödése hazánkban természetes jelenség.
Sajnos, a két láp helyzete a továbbiakban sem lett megnyugtató, mert 1970–75 között a nagy szárazság következtében újra teljesen kiszáradt. 1974-ben a Báb tava tőzegmoha-felhalmozódása kigyulladt, és a láp egy része kiégett. Újra felvetődött, hogy égetően szükséges a két láp mielőbbi vízrendezése. A szakvélemények szerint ugyanis a vízszintszabályozással el lehetne kerülni az 1974. évihez hasonló eset bekövetkezését. A természetvédelmi szervek 1986-ban megoldották a láp vízrendezését. Ekkor kapcsolták be azt a korábbi drénezés következtében kialakult vízgyűjtő kutat, amely a két tó vízszint-szabályozásában azóta is fontos szerepet játszik. 1986 óta nem volt különösebb probléma a két láptó vízellátásában.
A nyolcvanas években újra emberi beavatkozást igényelt a láp. Ezekben az években a nyírfa burjánzott el és borította be a tőzegmohalápot, amelynek tőzegmoha prizmája csak akkor újult meg, amikor a nyírfát 1986 telén kitermelték.
