_VN_a bereg szive_fekv_kk

Őszi színkavalkád Gergelyiugornya Tisza-partján (25)

Gergelyiugornya – Tisza. Nincs még egy folyó, mely hol méltóságteljes, lassú kanyargásával, hol zabolátlan rohanásával oly mélyen beásta volna magát a magyar ember szívébe. Azt mondják: “Ki a Tisza vizét issza, annak szíve vágyik vissza.” És igaz lehet a mondás, hiszen nagy költőink közül Petőfi Sándor, Juhász Gyula lelkét is megérintette a folyó egyedülálló hangulata, de az itt élő beregiek is számtalan dalban, mesében örökítették meg a szőke Tisza szépségét, ártéri erdőkkel kísért szalagját, morotváinak rejtélyes lakóit. Mondják azt is, a Tisza lágy és szeszélyes akár egy asszony, így hát nem is lehet másként bánni vele: szeretni kell, de óvni is, hogy vize az utánunk jövőket is hűsítse, halai táplálják unokáinkat és lelkük hazatalálhasson a békés tiszai tájban. Minden évszakban nyújt valami szépet, valami újat és látványosat. Az évszakok közül talán a legszebb az ősz. Gergelyiugornyán ősszel, langyos, napsütéses napokon, amikor a part és a szórakozóhelyek elnéptelenednek a turisták zajától, kellemes sétákat tehetünk a fákról lehulló avarban, csodálva a Tisza táj minden egyes szépségét. A színes levelek között átszűrődő fények mintha táncra perdülnének a sok ezernyi színárnyalattal, a fák mintha egész évben erre a színpompa-bemutatóra és elbúcsúzásra készültek volna. A megszáradt faleveleket az őszi szellő sürgeti zenei zizegésre,melyek aztán elhalnak a Tisza immár hideg és rideg vizében. Ha a délutáni órákban megpihenünk e csodálatos harmóniával átitatott tájban, békésen szemlélve a Tisza mentén elterülő fák közül meg-megvillanó napsugarakat, ahogy végigsiklanak a Tisza víztükrén.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*