Márton Gábor – Marci bácsi- neve fogalom volt Endrődön. Derűs, kedves személyiségű, igazi reneszánsz ember: nemzedékek tanítója, helytörténész, régész, kutató, korábban amatőr színész-rendező, író, költő, újságíró, testedző, sportbarát, elnyűhetetlen focirajongó volt. Hűséges krónikásként rótta a sorokat, gyűjtötte az adatokat. Szép családi életet élt, három gyermeke és unokái sok örömet, boldogságot jelentettek számára. Szinte naponta látogatta az endrődi könyvtárat, mindig hozott valamit ajándékba! Ha mást nem, egy jó szót, kedves történetet, huncut mosolyt mindig kaptunk Tőle. Írásait a könyvtárnak ajándékozta, mindig elmondta: ott van azoknak a legjobb helye!