A Lónyayak  a honfoglalással egy időben kerültek a térségbe. Közülük sok jeles tudós, udvari főember, magas állami tisztségviselő, kiváló magyar hazafi került ki. Meghatározó szerepet játszottak a terület életében. Tevékenységük nyomán templomok, iskolák épültek, iskolai alapítványok születtek. Több településen mintagazdaságot működtettek. Kastélyaikkal, udvarházaikkal Európát hozták Beregbe.
A 14. század elejétõl már Naményban is voltak birtokaik. A Kastélydombon, ezen a helyen, már lakásuk is volt. Erre utalnak a földmunkálatok során felszínre került középkori cseréptöredékek és egyéb építési törmelékek. A kastélyt 1728-ban építette Lónyay László, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay László alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart.
A XIX. század közepén a kastély lányágon  öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén, akinek nagyanyja Vladár Kristófné Lónyay Ilona volt, és az ő fiának, Vladár Emilnek volt a lánya. Trianon után felvidéki birtokukról kerültek ide vissza az ott  hasonló nagyságrendű birtokkal rendelkező Tomcsányi Vilmos Pállal Vásárosnaményba, aki 1920–1923 között külügyi államtitkár, majd igazságügy miniszter volt.  Sokat tett Vásárosnamény és Bereg felvirágoztatásáért. Az ő nevéhez fűződik az útépítési program megvalósítása, és ő kötötte meg 1923-ban a Kárpátalját megszálló csehekkel a 3 napos határátlépési egyezséget, amely fontos kereskedelmi lehetőséget biztosított a beregi lakosok számára. Tomcsányi Vilmos Pálné pedig sokat fáradozott a beregi háziipar megteremtéséért.  A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követõen 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt.

Ezt szorgalmazta Dr. Tomcsányi Pál Széchenyi-díjas akadémikus, aki még fiatalságát többnyire Vásárosnaményban töltötte, és aki az 1980-as évek elejétől visszatérő vendége volt a városnak.
A helyreállítására, idegenforgalmi célú hasznosítására – Jüttner Csaba polgármester kezdeményezésére –, az Európai Unió által meghirdetett pályázati lehetőség felhasználásával kerülhetett sor.