Kölcsei református templom

_VN_a bereg szive_fekv_kk Advent vasarosnamenyban 2017 Advent vasarosnamenyban (3) lajkolas

Kölcsei református templom

Kölcse község és a Kölcsey család neve szorosan összetartozik, hiszen egészen 1830-ig a Kölcsey család birtoka volt a falu. A Kölcsey család Szatmár vármegye egyik ősi családja, mely a Szente-Mágócs nemzetség-ből ered, és a Kende családdal egy törzsből származnak. A család őse az 1181 előtt élt Kölcse ispán (comes) volt. Ő építette fel a Szamos folyó mellett a cégényi monostort is, melynek alapítója, s hosszú ideig kegyura is volt. A Kölcseyek és Kendék minden bizonnyal közösen építették fel Kölcse templomát. A Kölcsey és a Kende család a 14. században vált két ágra, közös birtokaikon 1315-ben osztoztak meg. Ezután a família tovább növelte befolyását Szatmár megyében. A későbbiekben a család sok megyei tisztviselőt tudhatott soraikban a megyei ülnöktől kezdve a magasabb tisztségekig. Leghíresebb tagjuk azonban a család szegényebb ágából származó, a reformkor kiemelkedő értelmiségije, és költője Kölcsey Ferenc lett.

A jelenleg fennálló templom egyetlen építkezés eredményeként épült meg. Téglány alakú hajójának keleti végéhez diadalívvel összekapcsolt, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély sarkait átlós, lépcsős kialakítású támpillérek erősítik, míg a szentély déli falának tengelyében egy merőleges irányú pillér is található. A hajó díszes déli kapuja szintén csúcsíves és gazdagon díszített.  A templom déli falán négy csúcsíves ablak látható. A templom belsejének jelenleg egységes terét a középkorban diadalív osztotta ketté.

A reformátussá vált egykori katolikus templomokban az új liturgiának megfelelően, számos  építészeti elem feleslegessé vagy zavaróvá vált. Többnyire, mint itt is elbontják a teret két részre osztó diadalívet, megszüntetik a feleslegessé vált sekrestyét, gyakran a falsíkból kiemelkedő plasztikus felületeket lefaragva befalazzák a szentségfülkét. A kölcsei templomban is a szentély északi oldalához valamikor sekrestye csatlakozott, kőkeretes ajtaja a templom belső tere felől ma is látható. A gyakran kőből faragott, míves kiképzésű megmaradt szentségfülkék tehát igen értékes és szép látnivalói a középkori eredetű református templomoknak, még ha funkciójuk ma már nincs is. A katolikus időkben az Oltáriszentséget őrizték a fülkék, más néven pasztofóriumok, melyeket a szentély északi falán helyeztek el. Kiemelt fontosságuk megjelenésükön is tükröződött, így gyakran építészeti elemeket idéző faragásokkal látták el azokat. Ennek egyik jó állapotban lévő példája tekinthető meg a kölcsei templomban is. A szép kivitelű alkotás túlélte az évszázadok viharait, s megjelenésében ma is mutatja ezeknek a fülkéknek az egykori szépségét. Említésre – és megtekintésre méltó – a templom északi, külső falában előkerült kisebb és egyszerűbb kialakítású, kőből készített szentségtartó is, mely a kutatások során látott napvilágot, s a későbbiek során is itt tekinthető meg.  A kölcsei templom szentélyében papi ülőfülke látható, amelyben a misék alatt a liturgiában résztvevő papok ültek. A templom egykori gazdagságát érzékelteti a kutatás során a szentélyben előkerült, két periódusból származó, figurális falkép roncsolt töredéke. A majdani restaurálás hivatott feltárni a ma még nem látható részleteket, értelmezni és lehetőség szerint kiegészíteni a festett felületeket.

A szentély falsarkaiban látható, pajzsos formájú vállkövek egyértelműen mutatják, hogy ezt a templomrészt valamikor gyönyörű hálóboltozat fedte. Valamilyen oknál fogva a templom teteje beomlott, a boltozatnak csak az alsó részei, azaz indításai maradtak meg a falsarkokban. Az indításoknál elhelyezett bordák számából és irányából valamelyest képet alkothatunk arról, hogy eredetileg milyen típusú boltozattal fedték a szentélyt. Az indítások kettős, illetve hármas bordaszáma irányukkal együtt leginkább arra utal, hogy a hálóboltozatnak nevezett boltozati forma két legegyszerűbb változatának valamelyikét építhették meg Kölcsén. E kettő, a rombuszformák egymás mellé sorolásával szerkesztett típus, a 14. század második felében jelent meg. A régióban Vámosorosziban és Jánkmajtison maradtak fenn ilyen típusú boltozatok. Teljes bizonyossággal persze azt sem lehet kizárni, hogy Kölcsén egy ennél bonyolultabb formájú szerkezet állt, mint például Nagyszekeresen. Az ottani templom szentélyének hasonló szerkesztésű indításaihoz az egykori boltozat, előkerült elemeinek a segítségével egy összetettebb, ún. csillagháló típusú lefedést lehetett rekonstruálni.

A templom szószékkoronája annyira hasonlít a vámosoroszira, hogy biztosak lehetünk benne, ezt is Vasvári Ódor Gábor készítette, aki e vidék legtöbbet foglalkoztatott festő-asztalosa volt. A karzatmellvéd gyűrűbe hurkolódó keretdísze is Vámosorosziéhoz hasonló, ezért ezt is a szószéket készítő asztalosmester, Vasvári Ódor Gábor munkájának tartjuk. 1905-ben orgonát vásároltak a kölcseiek, ennek felállításához alakították át a karzatot. A famennyezeteknek azt a típusát, amely Kölcsén látható a kiemelkedő középrésze miatt „koporsós” mennyezetnek hívják. A koporsóra mindig felirat kerül, bele pedig – a hagyomány szerint – az eklézsia kincseit, könyveit szokták elrejteni.

A kölcsei fatornyot a galérián olvasható felirat tanúsága szerint 1794-ben Garda András és Farkas János ácsok készítették. A sisakot záró toronygomb fölötti szélzászlón 1925-ös évszám olvasható, ami biztosan a torony megújítására vonatkozik. Efölött a református felekezetet jelző csillag van. A templomtornyok tetején elhelyezett csillagok úgy mutatnak utat az embereknek, ahogyan a napkeleti bölcseket is csillag vezette Jézushoz. A csillag a református hagyomány szerint Isten dicsőségét is jelenti. Ez szerepel köszöntésükben is: „Áldás békesség!” amire a válasz: „Istené a dicsőség!”.

A Felső-Tisza-vidék legjellegzetesebb épületei kétségkívül a fa harangtornyok. Bár a legkorábbi (és egyben a legnagyobb) közülük, a nyírbátori, 1640 körül készült, mindegyikben a középkori faépítészet hagyományainak továbbélését láthatjuk. A faépítészet jelentős emléke e vidéken a tákosi fatemplom. A fatornyok esetében a gótikus stílust idézik a sarkokra állított fiatornyok és a „vigyázó” folyosó, ahonnan az ellenség közeledtét figyelhették. A fatornyokat nem képzett építőmesterek, hanem egyszerű falusi ácsok készítették.