„Berkeszről a …” című kiállítás Kisvárda

Fotó: Vincze Péter

Kisvárda – „Bár mindannyian magunk küzdünk meg az élet nehézségeivel, mindig lesz egy közös pont, ami szétzúzhatatlan és erősebb az acélnál, ami összeköt bennünket, ez pedig a művészet.”Október 29–én csütörtökön, 16 órakor nyitotta meg Marczinkó István, a Béres József TIT Kisvárdai Egyesületének igazgatója, a Várday István Városi Könyvtár, a Béres József TIT Kisvárdai Egyesület és az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhely rendezésében Kiss Sándor és Vári Zsolt „Berkeszről a …” című kiállítását.

 – Személyes örömömnek adok hangot a kiállítás megnyitója alkalmából, amikor két olyan alkotó munkásságából adunk vázlatos áttekintést, akiknek pályája alakulását a gyermekkortól figyelemmel kísérhettem – kezdte megnyitó beszédét Marczinkó István a Béres József TIT Kisvárdai Egyesületének igazgatója, a berkeszi gyermekotthon egykori igazgatója– és láthattam, ahogy egyre magabiztosabban jelölik ki és érik el céljaikat. A kiállítás talányos címével Berkeszről a … arra kívántunk utalni, hogy a két fiatal, Kiss Sándor és Vári Zsolt, valójában a jelenlévők által jól ismert berkeszi gyermekotthonból indultak el a nagybetűs életbe. Bizonyítottak, elsősorban önmaguknak, de az őket körülvevő közönség számára is, hogy igenis van kitörési lehetőség, s elérhető a sikeres életpálya. Zsolt három hónapos, Sándor három éves kora óta élt állami gondozásban. Mindketten a balkányi óvodai otthonban nevelkedtek, majd az általános iskola túlnyomó részét a berkeszi intézetben töltötték. A rajzolás a festészet iránti érdeklődésüket egy kedves kolléga Sárosy Attila művésztanár vette észre s tagjai lettek az általa vezetett szervezett rajzszakkörnek.

„A szem a lélek tükre.”

Vári Zsolt a kezdeti festegetést követően egyre inkább az emberekre, a személyiségekre, az érzelmekre kezdett koncentrálva erősen foglalkoztatja, az emberi érzések a megragadása a vásznon. Ma már inkább portrékat fest, amelyek elsősorban a személyiségre, a hangulatra koncentrálódik. Szereti a különleges embereket, s a szép lányokat megfesteni. „A szem a lélek tükre.”– jegyében leggyakrabban női portrékat fest, képei a tekintetett ragadják meg. Színei az évek során egyre világosabban lettek, alapvetően optimizmust árasztanak. Budapestre kerülve évekig kereste önmagát az élet értelmét, – s közben azon gondolkodott, meditált, de tovább festegetett. Később megismerkedet Hubay Miklóssal, aki végül a keresztapja lett, és sokat segített neki abban, hogy önmagára találjon. Külföldre is eljutott. Fontosak számára a pillanatnyi benyomások, hatások, a színek. Legjobban az emberek érdekelik. Vári Zsolt jelenleg a Magyarországi Roma Képzőművészeti Galéria Elnöke.

Az emberek mindennapi tevékenysége a vásznakon

Kiss Sándor, aki jelenleg, családjával Záhonyban él és dolgozik. Művészeti fejlődését nagyban segítette az a kis művészeti kör amit, barátaival, Balogh Tiborral, Káli–Horváth Kálmánnal, és Vári Zsolttal alakítottak meg. Korabeli művészetüket erősen a velencei festészet jellemezte, – rá erős hatással volt a vallásos témát feldolgozó képi ábrázolás mód is. Művészetében a mai napig követi ezt az irányvonalat, amely benne főként az ikon festészetben teljesedik ki.
Az ikon festészettel párhuzamosan szívesen fest realista életképeket, amelyek főként portrék, és a különböző munkát végző emberek
mindennapi tevékenységét mutatja be. A Záhonyban élő alkotó a cigány és a magyar kultúra értékeit egyaránt sajátjának tekinti, művészetében pedig feloldódik az intézeti lét megszűntét követő útkeresésből fakadó feszültség. Számára a művészet egy olyan múlti kulturális nyelv, amelyet mindenki megért.

–Mindketten tudják honnan indultak, gyökereikhez hűségesen ragaszkodnak. A szakmatanulás, az érettségit követően főiskolai diplomát szereztek. Visszajárnak Berkeszre, a tisztelt és szeretett nevelőikhez, dolgozóikhoz. Zsoltnak külön köszönet jár azért is, hogy az elmúlt évben a gyermekotthonban létrejöttének 60. évfordulójára, több mint ezer fotót gyűjtött össze s osztott meg e facebok–on, hogy felidézze sorstársai számára a berkeszi gyermekotthon emlékeit.

Kiss Sándor önéletrajzi kiállításának záró gondolatával nyitom meg a kiállítást.
„Bár mindannyian magunk küzdünk meg az élet nehézségeivel, mindig lesz egy közös pont, ami szétzúzhatatlan és erősebb az acélnál, ami összeköt bennünket, ez pedig a művészet.”– mondta befejezésül Marczinkó István nyugdíjas címzetes igazgató.
A megnyitón közreműködött a Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskola.

Alkotások sokszínűségét láthatják az érdeklődők a Várday István Városi Könyvtár, Könyvtári galériájában november 19–ig.

Vincze Péter

 

Minden vélemény számít!