Bárhol felbukkanhat: buszmegállókban, tereken, épületeken, hidakon, vonatokon vagy házak falán. Lehet színes vagy fekete-fehér. Absztrakt vagy közvetlen. Kicsi vagy nagy. Amatőr vagy profi. Hát persze, hogy a graffiti(k)ről van szó. Akárhányat is vizsgálunk meg, van bennük valami, ami közös: valaki üzenni akar nekünk valamit. És az a valaki, lehet bárki. Vagy éppen Kilroy.
A “Kilroy Was Here” felirat a II. világháború alatt bukkant fel rendszeresen, legtöbbször graffiti formájában. A szavakat gyakran egy kopasz, hosszú orrú figura kísérte. Kukucskált, mintha éppen egy falon nézne át.
Az eredeti graffitinek később több variánsa is megjelent, mint például ausztrál megfelelője: “Foo Was Here”. Mialatt az ellenség nyugtalanul azon töprengett, hogy mit is jelentenek ezek a szavak, a szövetségesek katonái egyfajta tisztelgésnek tekintették a névtelen katona előtt. Mások azt hitték, hogy Kilroy egyfajta előfutár volt, akinek az volt a feladata, hogy elsőként érkezzen meg egy háborús területre és gondoskodjon arról, hogy a katonák megérkezése zökkenőmentes legyen. A háború után is népszerű maradt a rejtélyes üzenet és a legelhagyatottabb, legvalószínűtlenebb helyeken bukkant fel. A szöveg néha változott az adott helytől függően: “Kilroy Ate Here” vagy “Kilroy Slept Here”. Hogy ki volt valójában Kilroy, azt manapság sem tudjuk biztosan, pedig a kérdés többeket foglalkoztat évtizedek óta.
Bizonytalan az is, hogy maga a kifejezés mikor született
2007-ben az amerikai televízióban bemutattak egy 1970-ben készült dokumentumfilmet Fort Knox-ról. A felvételeken látszik, ahogyan aranyrudakat emelnek ki a Fort Knox egyik helyiségéből. A rudakat 1937-ben rejtették oda és amint az egész helyiséget kipakolták, a falon a következő üzenet állt: “Kilroy Was Here – 5/13/37”. Ez sokak szemében azt bizonyította, hogy Kilroy már 1937-ben közismert kellett, hogy legyen. Paul Urbahns, történész, aki szintén résztvett a dokumentumfilm készítésében, később azt nyilatkozta, hogy a felvételek nem voltak hitelesek. A filmet ugyanis egy hollywood-i stúdióban vették fel és a díszlettervezők írták a szavakat a falra. Tehát a “Kilroy Was Here” abban egyezik meg minden graffitivel, hogy szerzője névtelen. Az Oxford English Dictionary szerint Kilroy a “Kilroy Was Here”-ben nem más, mint egy kitalált személy. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért, nem csoda, hogy valódi kilétéről számos elmélet napvilágot látott.
Először
Állítólag egy ír amerikai volt a graffiti szülőatyja. Az amerikai függetlenségi háború (1775-1783) és az ír éhínség (1845-1851) alatt sok ír vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol elsősorban a nagyobb városokban telepedtek le. Egy 2012-es felmérés alapján az ír amerikaiak számát 35 millióra becsülték. Kilroy egy gyakran előforduló ír családi név. A Mc Giolla Ruaidh-ből származik, ami annyit tesz: vörös fiatalember.
Másodszor
A történet a Fore River Shipyard hajógyárban kezdődött Quincy-ben, két nappal a Pearl Harbor-t ért támadás előtt. Azon a napon,1941 december 5-én kezdett ellenőrként dolgozni az alábbi képen is látható James J. Kilroy a Bethlehem Steel Company-nál. A hajógyár hadihajókat épített az amerikai hadsereg számára és Kilroy feladata az volt, hogy ellenőrizze a hajókon a szegecseket.
A gyárban eltöltött 32 hónap alatt Kilroy a leellenőrzött szegecsek számát krétával írta először az átvizsgált hajókra, majd a naplójába. A naplóban rögzített adatok alapján lett a munkások teljesítménye és bére kiszámolva. Rendszeresen előfordult, hogy a munkások a krétával írt számokat letörölték, miután a szegecsek újra lettek számolva és teljesítményük duplán került be a naplóba.
Természetesen a csalásra fény derült és James J. Kilroy attól kezdve letörölhetetlen sárga betűkkel a következő szavakat festette a leellenőrzött részekre: ” Kilroy Was Here “. A háború előrehaladtával a hadihajók egyre gyorsabb ütemben hagyták el a gyárat, sokszor lefestetlenül, így Kilroy szavai ott díszelegtek rajtuk.
A katonáknak egy idő után feltűnt az egyre gyakrabban rájuk köszönő üzenet és egyfajta talizmánként tekintettek rá. Biztosíték volt arra, hogy hajójukat alaposan átnézték. Arról azonban fogalmuk sem volt, hogy ki lehetett Kilroy.
Nyeremény egy villamoskocsi
1946-ban a Speak to America rádiós adás egy villamoskocsit ígért annak, aki be tudja bizonyítani, hogy ő az a bizonyos Kilroy. Majdnem negyvenen próbálkoztak, de egyedül James J. Kilroy tudott hihető történettel előállni. Megnyerte a villamoskocsit, amit karácsonyi ajándéknak szánt kilenc gyermeke számára. 1946 december 23-án el is indult a kocsi Boston-ból Kilroy halifaxi háza felé. Ám útközben hóvihar kerekedett, így a nyeremény csak két nappal később, pontosan december 25-én érkezett meg. Oldalán stílusosan a “Santa Was Here” szavak díszelegtek. Kilroy a kocsit az előkertjében parkolta le és tulajdonképpen gyerekei egyfajta privát játszótérnek használták. A felesége szerint az eset után James J. Kilroy-t több cég is megkörnyékezte, hogy használhassák nevét termékeiken. Kilroy azonban minden ajánlatot elutasított. Felesége szerint ennek ír makacssága volt az oka.
Harmadszor
Ez az elmélet egy másik James Kilroy-t nevez meg, aki szintén ellenőrként dolgozott. Tulajdonképpen azért szerződtették a munkára, mert rendkívül alacsony volt és ilyen módon a legkisebb helyeket is meg tudta vizsgálni. Munkája során emlékeztetőként mindenhol jelet hagyott maga után: “Kilroy Was Here”. Ez a történet azonban nem ad magyarázatot arra, hogy hogyan terjedtek el és lettek világhírűek szavai.
Negyedszer
A The Free Lance Star című újság egy másik történetet közölt, de abban is egy Kilroy nevezetű hadnagy szerepel. Egy kansasi katonai táborban az egyik napon Kilroy hadnagy nem jelent meg és ezt a faliújságon dokumentálták. Amikor a hadnagy megérkezett, fogott egy tollat, kitörölte az elmarasztaló szöveget és a “Kilroy Was Here”-rel helyettesítette azt.
Ötödször
Állítólag egy brit közkatona annyira megelégelte, hogy a Királyi Légierő pilótái azzal kérkednek, hogy mindenhová hamarabb érkeznek meg, mint a szárazföldi erők, hogy Kilroy álnéven mindenhol üzenetet hagyott maga után. Elméletek ide, feltevések oda, a lényeg az, hogy a “Kilroy Was Here” és a szavakat kísérő kopasz emberke akkora népszerűségre tettek szert, hogy a legfurább, legelhagyatottabb helyeken tűntek fel. Míg az amerikai és brit katonák a dolgot egyfajta vicces figyelemelterelésnek tekintették a háború borzalmairól, addig a németek és japánok nyomozást indítottak a titokzatos szuperkém után.
Kilroy a kormányfőket sem kímélte. 1945-ben a Potsdamban tartott konferencián jelen volt Harry S. Truman, Winston Churchill és Sztálin is. A szóbeszéd szerint Sztálin ott találkozott először Kilroy-jal, mégpedig nem máshol, mint a szigorúan őrzött mosdóban. Állítólag, miután kijött a mosdóból, Sztálin a következőt kérdezte: ” Ki az a Kilroy?” Elmúlt a háború, teltek az évek és Kilroy lassan feledésbe merült. Habár Koreában, Kuvaitban, Irakban és Afganisztánban is fel-felbukkant, napjainkban a túristák csínytevésévé vált. Előfordulhat, hogy visszaköszön ránk éttermekben, szobrokon, mosdókban, hídakon. A műemlékeket sem kíméli. Ott díszeleg a Berlini Fal darabjain, a párizsi diadalíven, a new york-i Szabadságszobron, a 2004-ben Washington D.C.-ben átadott második világháborús emlékművön, sőt a Holdon is.
