Közzétette - Kategória - Beregi Krónikák, Regionális hírek, Vásárosnamény hírei, Vásárosnaményi Krónikák, Vezér cikkek

Karácsony szentségére emlékeztek a vásárosnaményi nyugdíjasok


Karácsony szentségére emlékeztek a vásárosnaményi nyugdíjasok (47)

Vásárosnamény – Egy gyertya lángja még nem tűz, de benne van a melegség ígérete. Két gyertya még nem világosság, de magában hordozza a fény legyőzhetetlenségének az üzenetét. Három gyertya még nem a megérkezés, de bizonyítéka annak, hogy a várakozással megszentelt Remény születőben van. A négy adventi gyertya lángja: még nem a várva várt pillanat beteljesülése, de az idő végét jelzi, a Karácsony eljövetelét, a Megváltó születését. Az adventi koszorú fényei, a négy gyertya évszázadok óta a biztosan bekövetkező, mindannyiunkra váró örömhírre figyelmeztetnek. Arra, hogy nem vagyunk reménytelenül magunkra hagyva és kiszolgáltatva a sötétségnek örökre ebben a világban. „Beszéljünk csendesen és nézzünk körül néha, mert lehet, hogy hallgatózik Valaki.” – írja Márai Sándor. „Nézzünk körül önmagunkban és a világban, a két térfogatban, amely végtelen. Értsük meg, hogy nem vagyunk egyedül, szemmel tartanak. Ki? Nem tudjuk. Talán a Mennybõl az Angyal.” Márai Sándor 1957. Karácsonyán írta ezeket a gondolatokat New Yorkban. Éppen annak az esztendőnek a végén, amikor a kassai polgárból hontalan menekültté lett írót az új világ befogadta, mert ekkor kapta meg az amerikai állampolgárságot. Mégis: az 1956 forradalmában magára hagyott magyar lélek didergése hallatszik ki a sorokból, az ember legbelsőbb félelme a magára hagyatottságtól, az egyedülléttől, a kiszolgáltatottságtól. De ugyanakkor a makacsul reménykedõ ember szavai is, hogy valaki figyel, gondol ránk, és mellettünk van akkor is, amikor a leginkább magányosnak érezzük magunkat. Az Angyal – csakúgy, mint az adventi koszorú – a jövő hírnöke: mindig a biztosan bekövetkező esemény előtt jár. Ő mondja el Máriának előre Jézus születését, és az angyalok énekükkel figyelmeztetik a pásztorokat a pusztában a Megváltó megérkezésére. Majd két évtizeddel később, 1985-ben Kolozsvárott Kányádi Sándor ugyanezt az életérzést, az erdélyi magyarság magára hagyatottságát és reménytelenségét írta le versében. Karácsonya a magyarok számára más, mint az elmúlt kilencven esztendő karácsonyai. Elmondhatjuk ugyanis, hogy végre megértettünk és meg is valósítottunk valamit a Megváltó születésének üzenetébõl: nem vagyunk reménytelenül magunkra hagyva, és örökre kiszolgáltatva a világban. Különösen akkor nem, ha egymás felé fordulunk, ha tekintetünket egymásra szegezzük, ha észrevesszük a családot, amely körülvesz bennünket. Kilencven esztendő után először álljuk körül úgy a karácsonyfát, hogy az egész család – a nemzet – minden tagja velünk lehet. Mindenki hazatérhet, akit a történelem viharai messze sodortak tőlünk, mert minden magyar megkaphatja a magyar állampolgárságot, aki – azáltal, hogy nem Magyarországon született – el volt vágva ettől a lehetőségtől. Nincs szebb ajándék annál, mint amikor az egymástól elszakadt családtagok visszakapják egymást. Nincs nagyobb boldogság az egymásra találás öröménél. Ahogy Pilinszky János írja: „…nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és ,,jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk, és aki szeret minket.” A karácsony keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Talán azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján,március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe, bár a Bibliában nincs említés vagy utalás hasonló szokásra. Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése. Ezen hagyományokról és a karácsony szentségéről emlékezett meg idén is a Bereg szívében működő vásárosnaményi Esze Tamás Nyugdíjas Klub is. A visszaemlékezés során a klub vezetője, Sápi Istváné köszöntötte a jelenlévőket, akik rövid szólt a karácsony ünnepkörének szentségéről és annak mivoltjáról. A továbbiakban a klub több tagja is rövid verses illetve prózai előadás keretein belül szemléltette a legszebb ünnep mibenlétét. A város adventi koszorújánál megtartott ünnepségen a gyertyagyújtásra is sor került és természetesen karácsonyi énekek is elhangzottak. A memoár során megtudhattuk többek között azt is, hogy a karácsonyi ünnep szellemiségéhez, és jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, a szaturnália ünnepségek. Az ókori Rómában december 17-25 között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. De azt is, hogy a néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e. A műsor során Szabó Istvánné és Vass Sándorné : az adventi négy gyertya színének jelentőségéről beszélt, Brevák Józsefné: Adventi verset mondott,  Brevák József, Szerencsi Sándor, Vincze Andrásné, Farkas Árpád és Deák Sándorné vers részleteket mondtak: Gyertyák vagyunk címmel,Koncz Imréné verset mondott: Adventi verset szavalt, melyet egy közös karácsonyi ének: Dicsőség, dicsőség, mennyben az Istennek címmel követett.

[slideshow_deploy id=’93381′]

 

 

Sápi Istvánné klubvezető


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük