Az ETS2 a 2027-es bevezetést követően évente csökkentett kibocsátási kvótákkal szabályozza a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid kibocsátását. Az első évben több mint egymilliárd tonnányi kibocsátási egységet bocsátanak árverésre, ezzel a rendszer ösztönzi a vállalatokat az emisszió csökkentésére.

A szigorúbb szabályozás célja, hogy az épületek és a közlekedés kibocsátása 2030-ra 42%-kal alacsonyabb legyen a 2005-ös szinthez képest.

Az EU-ban az épületek és a közlekedés kibocsátása évek óta magas, szemben más szektorokkal, ahol az emisszió jelentősen csökkent. Az Épületenergetikai Teljesítmény Intézet adatai szerint a háztartások kibocsátása mindössze 12%-kal csökkent 2015 és 2022 között, míg a közlekedésé alig mutat javulást. A rendszer mellett működő társadalmi klíma alap (SCF) 86,7 milliárd eurós támogatással segíti a leginkább érintett háztartásokat, de a rendszer költségvetésének nagyobb része – akár 200 milliárd euró – a helyes elosztás és az elfogadottság szempontjából kulcsfontosságú lesz.

A szabályozás ugyanakkor jelentős áremelkedéseket hozhat az üzemanyag- és fűtési költségekben.

Egy tonna szén-dioxid kibocsátása után 45 eurós ár esetén egy liter benzin ára 10 eurócenttel nőhet. Ha az energiahatékonysági beruházások és az elektromos mobilitásra való átállás nem tart lépést a kibocsátási egységek szűkülő kínálatával, az árak még magasabbra szökhetnek, ami komoly társadalmi elégedetlenséghez vezethet.

A szakértők és az Európai Bizottság egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy a tagállamoknak már most el kell kezdeniük az ETS2-vel kapcsolatos előkészületeket. Eleanor Scott, a Carbon Market Watch szakértője szerint az ETS2 nem csodaszer:

csak megfelelő kiegészítő intézkedésekkel lehet biztosítani az emisszió csökkenését és a rendszer elfogadottságát. Úgy látja, az ETS2 sikerét nagyban meghatározza, hogy a tagállamok milyen mértékben hajlandók aktívan részt venni a szociális és klímapolitikai célkitűzések megvalósításában.