Húsvéti hagyományok és népszokások a Beregben – Többgenerációs tudást örökítettek át a Beregi Múzeumban

40 eves vasarosnameny logo zoard vasarosnameny fejlesztesek Vasarosnameny

Húsvéti hagyományok és népszokások a Beregben - Többgenerációs tudást örökítettek át a Beregi Múzeumban

Vásárosnamény – A beregi tájegység számos, több generáción át hordozott húsvéti hagyománnyal ékeskedik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Beregi Múzeum tulajdonában lévő, országosan is egyedülálló, 700 darabos hímes tojás-gyűjtemény. A Beregi Múzeum munkatársai folyamatosan igyekeznek ezen hagyományokat méltóképpen ápolni, illetve átadni a most felnövekvő generáció számára. A múzeum szervezésében számtalan ilyen program látott már napvilágot, melyből az egyik legnépszerűbb, a beregi hagyományokra visszavezethető múzeumpedagógiai foglalkozásuk, a tojásfestés.

A különleges program apropóját az a húsvét adta, mely által a Beregben is számos szokás, hagyomány alakult ki és maradt fenn. Manapság ugyan a legtöbb ember számára a húsvéti tojás csupán szép dekoráció és kedves ajándék a hétfőn érkező locsolók számára, de itt a Beregben, a Beregi Múzeum munkatársai igyekeznek ezen hagyományt évről-évre feleleveníteni. A múzeumpedagógiai foglalkozás során, az Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola több csoportja próbálhatott ki több, ősi beregi tojásfestési technikát. A tojásfestés mellett megismerhették a hagyományos beregi motívumokat, illetve elődeink tollából fakadó locsolóverseket is tanulhattak. A játékos foglalkozáson, a fent említett egyedülálló gyűjtemény mintái, és eszközei szolgáltak segítségül. Továbbá a húsvéti ünnepkör története, illetve locsolóversek megismerése és megtanulása is szerves részét képezte a programnak.  

A foglalkozás kezdetén Vargáné Hegedűs Eszter múzeumpedagógus köszöntötte a jelenlevőket, aki két régi beregi tojásfestési hagyományt is felelevenített, mint a berzselést és a viaszos technikát. A két technika sajátosságait játékos formában mutatta be a gyerekeknek, majd szemléltette annak eszközeit és a festés teljes részfeladatait. A diákok két részre bontását követően az egyik teremben Szász Csaba mutatta be a viaszolt, írott tojások készítését írókával vagy népies szóval kicével. A viaszolt, írott tojások készítéséhez elengedhetetlen eszköz ez, melyet a Múzeum munkatársai egy vékony, kis fadarabkára fonallal egy kis fémcsövecskét erősítetve készítettek el a foglalkozás előtt. Amint elég meleg volt a viasz, már rajzolhattak is a tojásra közösen, saját kezűleg rajzolhattak szebbnél-szebb mintázatot a tojásokra.

A másik helyszínen Vargáné Hegedűs Eszter  lépésről-lépésre bemutatta a gyakorlatban is a régi tojásfestés menetét, a berzselést. A hagyományos tojásfestési technikák között ez az egyik legtermészetesebb és talán a legszebb. Ehhez szükségeltetik több zsenge, különleges formájú levél, esetleg virág a díszítéséhez. A Múzeum munkatársai többféle levelet, virágot gyűjtöttek, így változatos és szebbnél-szebb minták születtek a végén. Ezt követően nejlonharisnyát hasítottak tenyérnyi darabkákra, majd cérna segítségével a harisnyát szorosan a tojásra erősítették úgy, hogy ne szivárogjon a levelek alá a festőlé. A berzseléssel készült tojások hagyományosan barna színűek, ezt a színt a vöröshagyma felső héjának főzetéből nyerték a foglalkozás során.A tojás előkészületei és mintázatának megrajzolása után a tojások kifőzése következett. Amíg a hímzett tojások a fazékban rotyogtak a múzeum munkatársai, régi beregi locsolóversek felidézésével múlatták az időt a gyerekekkel, mint a

Keljetek fel lányok a tollas párnából,

            Adjátok a tojást a cifra kosárból,

            Mert ha nem adjátok, vizet öntök rátok,

            Tiszta facsaró víz lészen a ruhátok.

A foglalkozás végén Varga János, a Beregi Múzeum igazgatóját kértük, hogy olvasóinknak elevenítse fel a régi Bereg húsvéti hagyományait.

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen a keresztények Krisztus feltámadását ünneplik. De a húsvéti népszokásoknak van egy mélyebb, pogány gyökere, amellyel a megújuló életet, a tavaszt, a bőséget és termékenységet köszöntik, ünneplik. Erre utalnak a köszöntő és locsoló versek, a húsvéti kántálás szokása, és ezt fejezi ki maga a locsolkodás szokása is – kezdte gondolatait a Beregi Múzeum igazgatója.

A készülődés húsvétra már hetekkel-hónapokkal korábban megkezdődött. Sokan már karácsonytól gyűjtötték a tojás megfestéséhez a hagymahajat, zöld búzát; a bolti festéket hetekkel hamarabb megvásárolták.. Nagy szégyennek számított, ha nem volt elegendő hímes a locsolók számára. A tojásfestés ideje a beregi Tiszaháton a nagypéntek. A beregi szokás szerint a legények korán keltek, hogy az ágyban lucskossá öntözhessék a lustább lányokat, de vályúban, árokban is fürösztöttek. De ez nem volt mindig egyoldalú: az asszonyok, lányok is vödröt ragadtak, és visszaadták a kölcsönt. A régi hagyomány szerint délután 3-4 legény elment a meglocsoltakhoz, akiktől tojást kaptak, ezután estig közösen szórakoztak. – Ez kb. az I. világháborúig volt szokásban. Aztán megjelent a rózsavíz, kölni, a gyermekeknél a szappanos víz. A legények vízzel való locsolkodása elmaradt.  A legények délután indultak locsolkodni, és estig maradtak a lányokkal – mondta az igazgató.

Délelőtt csak a pulyák (gyermekek) jártak locsolkodni, házról-házra. A húsvéti locsolkodás régen és ma is a társadalmi kapcsolatok egyik formája. Fontos, hogy ki locsol meg és kit, illetve hogy milyen időbeli és fontossági sorrend az általános a locsolkodás tekintetében. A régi beregi szokások szerint a  fiúgyermekek először az anyjukat, családtagjaikat locsolták meg, de a szülőket nem öntözték (vízzel). A keresztfiú a szülei után elsőnek a keresztanyját locsolja meg. A többi rokont is kötelező meglocsolni a társadalmi elvárások szerint, de például a legény a szeretőjénél elidőzhet. A fiúknak a keresztszülők után a szomszédokat kell meglocsolni. A húsvéti kántálás az ünnep másnapjának éjszakáján történt. a legények csoportokban elindultak az eladó lányos házakhoz. Az ablak alatt megállva elénekelték a kántáló éneket. A lány a szakajtóba odakészített piros hímes tojásokat kinyújtotta az ablakon, és abból minden fiú vett egy párat a kántálásért, majd indultak a következő házhoz – zárta visszaemlékezését Varga János.

 

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a BeregiHirek.hu nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Minden vélemény számít!