Gergelyiugornya – Felkelek, és az ablakhoz lépek. Kitárom. Hideg. A tél szelleme lám még mindig nem vonta el didergető, fagyos köpenyét. A reggel is hűs, még helyenként ropog a megmaradt hó a talpam alatt, törik a jég, velem fázik a táj: a Tisza, a híd, a látóhatár. Deres tokban rezeg felettem az ág, és a hólepte pad lassú, hosszú árnyékot vet – igen, minden lassú, minden csendes, mert a tél néma hatalom – ma büntetés, s holnap jutalom. Ma hó és lapát, holnap előtted elnyúló szépség, a táj, hóba, jégbe burkolózva, hogy odabújhass valakihez kandallód előtt, s suttogva, halkan, de bátorítva mondd: míg földünkön e rideg, fehér bűbáj honol; fény, melegség, szeretet – magunkban őrzünk, bennünk lakozol. Elvileg teljesen normális, ha télen hideg van és esik a hó, befagynak a tavak, elcsendesedik a természet zsibaja. Aki szereti a téli tájat, az mostanában igen otthon érezheti magát, hiszen hidegből és havazásból is jutott bőven az elmúlt napokban. A régi népi hagyomány még ma is él, egyes helyeken hagyomány az első hóban arcot mosni, hogy a bőr kifehéredjen, a szeplők eltűnjenek, a leány megszépüljön. Minden legenda mögött megbújik némi igazság is, persze ennek ellenére senkinek ne jusson eszébe hóban arcot mosni, ajánlunk inkább, hogy látogassunk el a Bereg legnépszerűbb turisztikai látványosságához, a gergelyiugornyai Tisza-parthoz. Az árhullám levonultával és a télies idő visszatértével, friss puha hólepel borítja a nyáron és tavasszal is méltán népszerű, színes faházakkal tarkított üdülőövezetet. Fotóriportunkban e havas gergelyiugornyai táj hangulatát szerettük volna visszaadni, mely a mai hideg szél és fagy közeli hőmérséklet ellenére is melegséggel töltötte el szívünk egészét.

[slideshow_deploy id=’95793′]