A falu nevének első írásos említése egy Székesfehérváron 1245 májusában kelt adománylevélben található, amelyet IV. Béla adott ki. Harka környéke már a rómaiak korában lakott terület volt. A 18. század végén Harka a környék egyik leggazdagabb településének számított. Ezért 1783-ban Nagy György megalapította az országos hírűvé vált Harkai Nemesi Akadémiát, ahol az ifjú magyar nemesek fél év alatt elsajátíthatták a német nyelvet. 1809-ben tűzvész pusztította el a település északi részét, csak a templom és a paplak élte túl a lángok perzselését. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte Harkát is, de a soproni népszavazással Harka visszakerült Magyarországhoz, habár a lakosság 90%-a Ausztria mellett voksolt. A második világháborút követően 799 németajkú lakost telepítettek ki. 1947-ben Rajk László belügyminiszter, akkor Harka község képviselőjelöltje, a harkai magyar telepesek követelésére a falu nevét Magyarfalvára változtatta, és elrendelte a honfoglalás kori magyar Harka falunév eltörlését, a Magyarfalva falunév bevezetését. 1947. szeptember 28-án az átkeresztelési ünnepségen részt vett Rajk László is, ő volt a nap szónoka. Egy helyi népszavazás után, majd 43 év múlva, 1990. április 1-jén a falu újra visszakapta az ősi, Harka nevet.

Az Árpád-kori templom napjainkra is őrzi román és gótikus stílusú részleteit, a jelentős rész a XVIII. században barokk stílusban épült. A Szent Péter és Pál-templomot már 1309-ben már említik az oklevelek. E korból való a félköríves apszis, a déli homlokzaton a csúcsíves ablakok és a pálcatagos kőkeretes ajtó. A támpilléreket is gótikus elemnek vélnénk, de nem az ablakokkal egyidősek, hanem a barokk átépítés kellékei. Azért épültek, hogy a XVIII. században kialakított dongaboltozatot a falak elbírják. A szegkovácsok által készített szögekkel kivert ajtón belépve villogó fehérség és a mélykék szentély ellentéte fogadja a látogatót. Amíg Stornó Ferenc XIX. század végi alkotása felé haladunk eltöprenghetünk: vajon mit fedhetett el az újkor művészének a múltat sejtető munkája. Bármit is, a mai látvány is szép. A freskó a csillagos eget idézi, és a templomot őrző két szentet – Szent Pétert és Szent Pált – ábrázolja.

A XIII. század második elében épült a harkai katolikus templom, késő román stílusban. Először 1309-ben említi oklevél. A kor szokásainak megfelelően a harkai birtokos családok építtették a plébánia templomot. Védőszentjei Péter és Pál apostolok, búcsúja június 29-én van. Az 1451-ből ismert jobbágylistában a 3. udvar a plébánia. 1529 – ben Harkán is megjelenik a török. Szájhagyomány szerint a templomra török félholdas zászlót tűztek ki a betolakodók. A falu lakossága 1584 – 1606 –ig katolikus vallású. A feljegyzések szerint 1589 – ben a pap és a falu tanítója együtt lakott a paplakban. Balf 1590 – ben filiáléként (fiókegyházként) Harkához került, de 1592-ben már a soproni kórház plébánosa járt ki Harkára, így feltételezhetően 1606 – ig nem volt lelkész a faluban. A templom tornya 1657-ben megrongálódott, melyet a következő esztendőben a templom átépítésével együtt felújítottak. Ennél az átépítésnél került a jelenlegi harang is a toronyba, melyen a következő értelmű német szöveg olvasható: „A harkai evangélikus gyülekezet tulajdona. Öntötték 1658-ban”.

Az ellenreformáció Harkát 1673-ban érte el. Az istentisztelet alatt a vasvári plébános katonákkal bement a templomba, elűzte az evangélikus prédikátort és a tanítót majd ezt követően visszaszentelték katolikussá a templomot. Ekkor a protestáns jellemzőket megszüntetve újra át is építették. Mivel két – három család kivételével mindenki az 1783 – ban megalakult evangélikus gyülekezet híve lett, a harkai plébániához került filiáléként Hasfalva (mai nevén Haschendorf). Két felekezet egymás melletti jó viszonyát igazolja, hogy 100 éven keresztül, az 1886 – 87 -ig épített evangélikus templom tornyának megépüléséig a katolikus templom tornyában lévő haranggal harangoztak az evangélikusoknak is. A katolikus Úrnapi körmenetben – melyre a szomszédos falvakból is érkeztek hívek – az evangélikus fúvószenekar játszott. Az 1946 –os kitelepítéssel azután megváltozott a felekezetek aránya, az új lakosság nagyobb része római katolikus. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1969 – 70 –ben régi, eredeti formájában helyreállíttatta a kedves régi templomot, mely ma mindannyiunk büszkeségére, műemlék.

Feljegyzések igazolják, hogy már a XVI. század elejétől Harkán Péter Pál napján híres, nagy vásár és a templom védőszentjeinek tiszteletére, búcsú volt. A vásárt egészen a II. világháborúig évente mindig a mai mázsaház körüli téren tartották, amelyre messzi vidékről jöttek kézművesek, vásározók, állatkereskedők.1257 – ben IV. Béla Magister Philipp de Kürünek – egyik követének – ajándékozza Harka egy részét. (Kürü = Küllő, ma Girm, Deutschkreutz nyugati területe, a kisebb templom környéke) Harka másik fele már egy magát de Harká-nak nevező család birtoka. A későbbiekben mindkét család Harkai-nak nevezi magát. Kapcsolatukat sok viszály, pereskedés, veszekedés, egymás birtokának elfoglalása, sőt még gyilkosság is jellemezte. Mindkét nemesi családnak Sopronban is volt több háza. Harkai István az 1300 – as évek elején fontos városi közméltóságot is betöltött. Sajnos ma nem tudjuk, hogy a két Harkai családnak Harkán hol volt a háza. Ők építették a mai római katolikus templomot a XIII. század második felében. A Reformáció (1517) elterjedésével fontossá vált a Biblia olvasása, ami megnövelte az iskolák jelentőségét. Sorban alapították az iskolákat, falvakban is. Harkán Reiter István lelkész beiktató okiratából 1588-ból tudjuk, hogy van tanító a faluban és hogy a paplakban lakik. Tehát már van Iskola!

Harkán 1636 – tól vezetik a keresztelési anyakönyvet.1658 –ban átépítették a templom belsejét, két oldalon karzatot kapott és átépítették a megrongálódott tornyot. A Wesselényi – féle összeesküvés után, az ellenreformáció megint teljes erővel dúlt az országban, ennek egyik következményeként 1673. december 23 – án ismét katolikussá szentelték a templomot, s később a templom belsőt is részben átalakították. Harkán 1636-ban kezdték anyakönyvezni a születéseket. 1636 novembertől 1668 szeptemberig 873 keresztelés történt. Akkor a falu lakosságának többsége evangélikus vallású volt. A lelkészek részletesen vezették az anyakönyveket, így ma sok mindent megtudhatunk belőlük. Örvendetes, hogy mind a mai napig megvannak a legrégebbi anyakönyvek is annak ellenére, hogy miután 1673. decemberében katolikus lett a templom és az anyakönyveket át kellett adni a katolikus egyháznak. Ebben az időben a harkai katolikus gyülekezetet hol Nyékhez, hol Kópházához csatolták filiaként (fiókegyházként) és később is sokszor tartozott Sopronhoz, ezért nagy volt a veszélye e dokumentumok elkallódásának. A született gyermekeket megkeresztelték, de a most már katolikusként vezetett anyakönyvekbe a szülők vallásánál eleinte azt írták a plébánosok, hogy „eretnek” később „más vallású”, még később „ágostai vallású” (vagyis evangélikus). 1698 – tól vezették az esküvői anyakönyveket. Ezekből megtudhatjuk azt is, hogy a házasulandók szülei hová valók voltak. A harkaiak – ha a falu határán túlról – csak a közeli, vagy távolabbi evangélikus falvakból, illetve falvakba házasodtak. Ez az oka annak, hogy a közvetlenül szomszédos nyékiekkel, sopronkeresztúriakkal és kópháziakkal soha nem kötöttek házasságot. 1734 – től vezették a halotti anyakönyveket is. Ezekből is láthatjuk, hogy mikor tizedelték a falu lakosságát járványok.

forrás: www.hu.wikipedia.org, www.sopronihegyseg.hu, Gyurkó János, Árpád-kori templomok a Kárpát-medencében, www.muemlekem.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!