Hajmáskéren 1901-1910 között épült fel a császári és királyi tüzérségi kiképző laktanya, Európa egyik legnagyobb katonavárosa.Az épületegyüttes egy részét romos állapota miatt le kellett bontani, egyes épületek új funkciót kapva felújításra kerültek. Sok épület azonban – pld. a parancsnoksági épület is – egyenlőre csak tovább pusztul.

1901-ben uralkodói javaslatra, Bécs 1 millió 800ezer Koronáért megvette a Hajmáskér közelében található 5065 hektárnyi területet, hogy itt építsék fel Közép-Európa legnagyobb lőterét és központi tüzérkiképző bázisát. A különleges feladattal Kondor Márton és Feledi József építészeket bízták meg, akik még egy tavat és egy hatalmas parkot is megálmodtak a parancsnoksági épület északi részére. A lakanya központi bejárata egy 101 méter hosszú fogadóépület, amelyet két apró saroktorony által közrefogott, lépcsőzetes piramis formában csúcsosodó tetőszerkezet díszít.

A laktanyán belül megtalálható volt minden, amit a hétköznapi élet megkövetelt: A több mint ezer ló befogadására alkalmas lovarda, szennyvíztisztító telep, hűtőház, vágóhíd, tejüzem, színház, iskola, kórház, műhely és lőszerraktár. A három évig tartó építkezés több mint 5 millió Koronába került, de a további bővítéseknek köszönhetően tovább nőttek a kiadások. Ekkor épült meg a sakkfigurára emlékeztető víztorony is.Az első világháborút követően a laktanya mellett egy hadifogolytábort is kialakítottak, ahol több ezer szerb, orosz és olasz katonát tartottak fogva. A saját fizetőeszközzel rendelkező lágerbe belépő foglyok az elkobzott tulajdonuk után, saccolás alapján kaptak pénzt, amit kizárólag a tábor falain belül használhattak fel.

1944-ben, a német csapatok a megszállást követően átvették a laktanya irányítását, nem sokkal később pedig a szovjetek déli hadseregcsoportja foglalta el. A szovjet katonák itt-tartózkodása alatt indult meg a laktanya pusztulása. A parancsnoksági épület északi részén lévő tavat lecsapolták és feltöltötték, a lovardát színházzá, a legénységi épületeket iskolává, a “kastély” játéktermét mozivá alakították, az épületeket lelakták.

Az 1990-es csapatkivonást követően minden mozdítható értéket magukkal vittek, amit mégsem tudtak, azt pedig pénzzé tették.

Több épület az átlagmegóvás hiányában életveszélyessé vált. Ekkor bontották le a színházat, a “kastély” mögött lévő épületet és a nemrég említett fogadóépület legnagyobb részét, amiből csak a bejárati részt hagyták meg.

A falunak azonban sikerült több épületet is hasznosítani. Így nyithatta ki kapuját az új posta, a Közösségi Ház, a Gábor Áron Általános Iskola, és a panelházak lakásai is majdnem mind gazdára találtak. Az északi részen lévő cégek szintén a laktanya épületeit használják.

A laktanya az évek során több tulajdonos kezében megfordult, felújítása céljából több ötlet is született, de a száz éves épületkomplexum legtöbb épületét a mai napig sem sikerült hasznosítani…

Nagyobb térképért klikk a képre!