Hagyomány már több éve, hogy a görögkatolikus óvoda, általános iskola és gimnázium igazgatónője, Szabó Sándorné invitál minket. A kedves meghívásnak most helyszíne volt a pár éve megépült általános iskola tornaterme, ahol a növendékek, az ovisoktól a gimnazistákig, kedves és színes műsoraikkal lepték meg a szülőket, a volt növendékeket. Utóbbiak között található még olyan is (e sorok írója is), akik a valamikori egyházi iskolában koptatták a padokat. Hagyomány az is, hogy ez a találkozás mindig február legelején van, akár csak az agg Simeon és Anna találkozása a kicsi Jézussal, avagy másképpen is mondjuk, Gyertyaszentelő lítiás ünnepének közelében.

Nagy öröm az, hogy az iskola megújult a rendszerváltás után, de még nagyobb öröm nekünk, még élő volt növendékeknek azt látni, hogy már középiskola is van, sőt már a tavasszal érettségizik az első „csapat”. Ez „történelmi” esemény szerintem, hiszen Nyíregyházán most van először görögkatolikus gimnázium.

Mi, akik a klubnak tagjai vagyunk, megtiszteltetésnek tartjuk, hogy a fiatalok nem ódzkodnak a velünk való találkozástól, és talán még örülnek is annak, hogy élőben láthatnak olyan „bácsikat, néniket”, akik ennek az iskola jogelődjének tartják magukat akkor is, ha sajnos erről az írott és tárgyi relikviák veszendőbe mentek a rendszerváltás előtt. Jó érzés volt látni a középiskolások első osztályának „fecske” avatását, de az ovisok is megnedvesítették a műsorukkal a szülők és nagyszülők szemeit.
Klubtársam is „szót kért és kapott”, versével színesítette a növendékek műsorát, jelezve, hogy itt vagyunk, rajtatok a szemünk.

Aztán a végén az Agapé terített asztalánál még fojt a diskurzus, és nemcsak a „szemnek”, a szájnak is helyt adva finomságokkal kínáltak. Szó, ami szó, éltünk is vele és a viszontlátás reményében búcsúzva el ismerőseinktől mentünk haza.

Dombóvári István