Magyarországon a helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14/A. § (5) bekezdése írja elő, hogy minden házszámmal ellátott épületen a tulajdonosnak fel kell tüntetnie a házszámot. Erre azért is van szükség, mert annak hiánya vészhelyzet esetén jelentősen megnehezítheti a mentőszolgálat, a rendőrség és a tűzoltóság munkáját, illetve a postásokat és a közüzemi szolgáltatók munkatársait is akadályozhatja feladatuk elvégzésében.
A házszám kihelyezését az önkormányzat írhatja elő
A szabályozás értelmében a helyi önkormányzat szankcióval sújthatja azokat, akik nem teszik ki a házszámot az ingatlanukra, vagy azt nem tartják karban. Hogy ennek milyen következményei lehetnek, azt az adott önkormányzat rendeletben határozhatja meg. Kérheti például a házszám kitűzését, illetve közigazgatási bírságot is kiszabhat.
A közelmúltban több településen is előfordult, hogy az önkormányzatok általános felívással élve figyelmeztették az ingatlantulajdonosokat kötelezettségük betartására. Nemes Imre ügyvéd a Haon korábbi kérdésére ugyanakkor hangsúlyozta,
amennyiben a konkrét településen nincs erre vonatkozó önkormányzati rendelet, a törvényi előírás ellenére hátrányos jogkövetkezmények nem érhetik a házszámkihelyezést elmulasztó személyt.
A félmillió forintot is elérheti a bírság összege
A pénzbírság mértékét az önkormányzat állapíthatja meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy ennek összege akár több százezer forintra is rúghat. Székesfehérváron például 50 ezer forintig terjedő helyszíni bírság, illetve 150 ezer forintig terjedő közigazgatási bírság is kiszabható arra, aki nem nem teljesíti ezt a kötelezettséget. Ezzel szemben Siófokon 200 ezer forintnál húzták meg a bírság felső határát.
Gyöngyösön ilyen tekintetben még szigorúbb az önkormányzat. A kötelezettség elmulasztása esetén a tulajdonossal szemben hatósági kötelezés bocsátható ki, a közigazgatási bírság összege pedig elérheti az 500 ezer forintot.
Nem mindegy, hogy hova kerül a házszám
Általánosságban elmondható, hogy a házszámot jól látható helyre kell kihelyezni. A legtöbb esetben ez az épület homlokzatát, az ajtóhoz, kapuhoz közel eső felületet, a kerítést vagy más, az utcáról is könnyen észrevehető objektumokat jelenti. Itt is érvényes azonban, hogy a részletszabályokat az önkormányzati rendeletek tartalmazzák, így azok településenként változhatnak.