[srizonfbalbum id=338]
Vásárosnamény – Hagyományok útján járni nagy felelősség. Ha nincs, aki magyar meséket mesélne a gyerekeknek, aki vigyázná gyönyörű anyanyelvünket, népviseletünket, aki énekelné a magyar népdalokat, aki magyar táncot tanítana a fiataloknak, aki ismerné régi szokásainkat, a magyar nép történelmét, az előző generációk élettapasztalatát, akkor nem lehet jövőnk sem. A Beregi Múzeum is ezen hitvallás szerint tevénykedik, ezért ezen a héten ismét a népi hagyományok felelevenítése kapott főszerepet a programok között, aminek hangsúlyát az is növelte, hogy a Beregi Múzeum egy láncszerűen továbbterjedő hagyományápoló mozgalom egyik „állomása” – és mint ilyen, rendezvény keretében vonja be az ifjúságot az elődöktől átörökített értékek megismertetésébe.
A Bereg szíve mindig tartogat valami újat, valami csodálatosat. Legyen szó gasztronómiáról, kultúráról vagy épp hagyományőrzésről, melynek élenjáró képviselője a Beregi Múzeum. A múzeum vezetője Varga János és munkatársai évről-évre igyekeznek őrizni és a foglalkozások során megeleveníteni a gyerekeknek a beregi kultúrát, mely aztán átszövi és érzelmekre hatóan színesíti a gyermekek további életét. A múzeum nevelésének célja a gyermek harmonikus fejlődésének hatékony elősegítése a néphagyomány-ápolás gazdag eszköztárának felhasználásával. A múzeum sajátos szemlélete- és előadásmódja érzékelteti a gyerekekkel, hogy a nemzetét éltető hagyományokat megismerje, azokról pozitív élményeket szerezzen. A Beregi Múzeum ismét egy foglalkozással kedveskedett a gyerekeknek, akik ezúttal az Aranyosapáti Napsugár Óvodából érkeztek a történelmi falak közé. Az előadás és a foglalkozás Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény 3. melléklet II. 5. b) pontja szerint meghatározott „Járásszékhely múzeumok szakmai támogatására” vissza nem térítendő pályázat megnyerésével került lebonyolításra.
[fbvideo link=”https://www.facebook.com/BeregiHirek/videos/1127898657299192/” width=”650″ height=”365″ onlyvideo=”1″]
A Beregi Múzeumnak ezzel az a célja, hogy a pályázat keretében elősegítse az óvodások múzeum látogatását, és az óvodáscsoportok a korosztályuknak megfelelő módon ismerkedjenek meg a beregi kulturális örökségünkkel. A program hat részből állt. A foglalkozás kezdeti periódusában a „Süssünk, süssünk valamit” foglalkozás kezdődött el Kissné Gráf Éva hathatós közreműködésével. Bevezetésként műtárgyak, műtárgymásolatok és archív fotók segítségével bemutatták a kenyérsütés eszközeit, majd Tóthné File Dóra társaságában gyermekdallal elevenítették fel a kenyérsütés folyamatát („A part alatt…, Szita, szita sűrű szita…”). A foglalkozás második részében az ovisok péksüteményeket (kenyér, kifli, zsemle, cipó, fonott kalács, perec) készítettek só-liszt gyurmából. Az elkészült műalkotásokat kukoricával, búzával és babbal diszítették. A múzeum másik felében „Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender” címmel Szász Csaba tartott foglalkozást, mely a szövés-fonás témakörére épült. A gyerekeknek bemutatta a szövéshez és a fonáshoz használt eszközöket a kiállítási tárgyakon keresztül, valamint egy képes bemutató segítségével megpróbálták közelebb hozni a gyerekeket a témához. Az élményszerűség szempontjából a foglalkozás egyik érdekessége volt a csüllő kipróbálása, vagyis a gyerekek eredeti műtárgyakon kipróbálhatják a csüllőzést (fonalgombolyítást). Az előadás során részleteket tudhattak meg a kenderszövés kellékeit és folyamatát, papírszövésen keresztül, játékos formában ismerkedhettek meg az óvodások a régi beregi hagyományokkal. A szövés befejeztével a beregi hímzés csodálatos világába merülhettek el a múzeum kiállítási tárgyainak segítségével.
[slideshow_deploy id=’112420′]
A foglalkozásokat követően az intézmény mögötti parkban folytatódott a hagyományőrző túra. Kezdetben körbejárták a gyerekekkel a múzeum udvarán lévő kemencét, és ehhez kapcsolódóan énekeltek, mondókáztak. Emellett természetesen megismerhették a régi gasztronómiai hagyományokat képviselő kemence részeit, mint a rakott spór, katlan vagy az aszaló. A gyerekek a régi beregi játékok hagyományaiba is bepillantást nyerhettek, hiszen a hagyományos falusi társadalomban a gyermeket születésétől fogva körülvette a játék. A játékok ritmikus, gyakran dallamos szövegekkel társultak. A szabadban történő kikapcsolódás során olyan népi gyerekjátékokat próbálhattak ki, mint a mocsárjáró léc, medve talp, ugrálózsák vagy a gólyaláb. A gyerekek vidám, hangos kacajától hangos park így újra életre kelt, benépesítve a város egyik legszebb pontját. A gyerekek a program végén kézenfogva, hangosan énekelve fejezték be a múzeumi látogatást.
