Vásárosnamény – Számos különleges, káprázatos ünnepi műsort adott már az Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola a Bereg szívének, Vásárosnaménynak. A diákok most az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc 177 éves évfordulója alkalmából emlékeztek méltóképpen a Művelődési központ színháztermében, ahol a város központi ünnepségére került sor.

A rendkívüli és szemet kápráztató ünnepi műsor kezdetén Szucsányiné Magocsa Edit köszöntötte, a népes számban egybegyúlt ünnepileni vágyót. A káprázatos műsort megelőzően, több szívhez szóló beszéd is emelkedettebbe tette az ünnepi alkalmat, így  Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, Baracsi Endre a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei közgyűlés alelnökének, valamint Filep Sándor Vásárosnamény polgármesterének beszéde is. Az ünnepi beszédeket követően látványos néptánc koreográfiákkal, zenés és táncos műsorokkal, valamint a negyedik évfolyamos diákok szavalataikkal elevenítették fel egyedülálló módon aaz 1848-49-es forradalom- és szabadságharc eseményeit.

A városvezető emlékező beszédében elmondta:

A tavasz a megújulás jelképe. A szerelemé, a szabadságé, az újjászületésé. Csupa olyan dologé, aminek ha részeseivé válunk, emlékét mindörökre a szívünkbe zárjuk.

Így van ez azokkal az emlékekkel is, amiket egy egész nemzet zár a szívébe. Hatással van ránk, még akkor is, ha a történések idején mi magunk még a világon sem voltunk. Nekünk, magyaroknak március 15-e az egyik legfontosabb ünnepünk.

Egy olyan nap, amely a szabadság, a bátorság és az összefogás erejét hirdeti. Ezen a napon 1848-ban fiatalok, költők és hazafiak álltak ki azért, hogy Magyarország szabad és független legyen.

Petőfi és társai hittek abban, hogy a változás rajtuk múlik. Az ő örökségük ma is arra tanít bennünket, hogy ne féljünk kiállni az igazunkért, hogy merjünk cselekedni a közösségünkért és a jövőnkért.

Ez a nap emlékeztessen arra, hogy a szabadságot nem csak kivívni, hanem megtartani is tudni kell – felelősséggel, összefogással és egymás iránti tisztelettel.

Széchenyi István gondolatát idézem:

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.„

Holnap lesz 177 esztendeje, hogy miután az ifjak délre elkészültek a 12 pont és a Nemzeti dal nyomtatásával, ebéd után a zuhogó esőben összegyűltek ismét.

Akkor még nem tudhatták, hogy sok idő múltán 1848–49 a magyarokban rejlő képességek és tartalékok káprázatos megmutatkozásává válik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Visszapillantva a halált megvető bátorság, a kitartás, a leleményesség és a lovagiasság nagy ívű tablóját látjuk. Hatalmas kollektív teljesítményt.

A magyar nemzet saját sorsát mindig a saját kezében akarja tudni.

A magyarságnak törvénye, hogy szabadságvágya időről időre felszínre törjön.

Rákóczi, Eötvös, Petőfi, Széchenyi, Kossuth, továbbá ’56 és ’89 népe ezzel akkor is tisztában van, ha éppen nem akar fegyvert fogni.

Történelmünkben láthatjuk, hogy forradalmainkat idegenek szokták leverni külföldről. Olyanok is akadnak mindig – így MA IS – akik  belülről segítik őket.

Ők a szabadságunk ellenségei.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március 15-én nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, nemcsak azok, akiknek nevét gyermekkorunktól betéve tudjuk. Hőssé váltak mindazok is, akik egyetlen nap alatt kikiáltották a magyar szabadságot.

A nemzet magába fogadott szegényt és gazdagot, pórt és nemest, liberálist és konzervatívot, szlávot, zsidót, németet. Mindenkit magába olvasztott, aki osztozni akart a magyarok szabadságában.

Itt született meg az újkori magyar nemzet, mert talpra ugrott egy bátor nemzedék, amelynek volt mersze törvényt adni saját magának.

Felállt egy nemzet, amely ragaszkodott ahhoz, hogy maga szabjon rendet saját magának.

Lerázta magáról a gúzsba kötő törvényeket, újakat, szabadságtörvényeket alkotott.

Megértette, hogy a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal.

Felismerte, hogy egy nemzetnek, akár csak egy eleven embernek, teste is van, amelyet táplálni kell, amelynek ruhára, otthonra és gondoskodásra van szüksége. Megszabadult hát hordozhatatlan terheitől: a földesúri adóktól, a dézsmától, a robottól.

Tisztelt ÜNNEPLŐK!

Március 15-e eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.”
Az ünnepek életünk magaslatai. Olyan hegycsúcsok, ahonnét messzire láthatunk. Amikor hőseinket ünnepeljük, lelkünk felemelkedve megerősödik, s ránézünk saját életünk távlataira.

Mégis mi lehet ma számunkra 1848 üzenete?

A világ gyorsan változik. Talán most kell a legjobban észben tartanunk, hogy rajtunk, magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen. Azt is tudjuk, hogy az aktív mindennapokhoz erő kell. Az erőhöz pedig egység. Az egység legnagyobb ellensége a széthúzás, a gyalázkodás, saját nemzetünk megtagadása.

Épp ezért a járványok sokadik hullámán túl, a három évnél is hosszabb ideje zajló háború szomszédságában, a komoly európai uniós válságban még fokozottabban kell odafigyelnünk egymásra.

Egységesen, bátran és odaadóan!

Ezt az egységet – ahogyan 1848-ban is – három tényező erősítheti: a munka, a hit és az összefogás.

A ma nemzedékének, felnőttnek és fiatalnak egyaránt azért kell küzdenie, hogy Magyarországon teremtse meg a saját, családi és nemzeti közössége szebb és boldogabb, gyarapodó életfeltételeit. Erre irányulnak kormányunk intézkedései is.

 „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” – ez a felszólítás vezeti be az 1848. március 15-i pesti forradalom híres 12 pontját; ezzel a felszólítással zárul Magyarország 2012. január elsején hatályba lépett új Alaptörvénye.

Ezzel a gondolattal hajtsunk fejet a hősök előtt, és vigyük tovább azt a lelkesedést, amely 1848-ban lángra lobbantotta a nemzet szívét!

Éljen a szabadság, éljen a haza!