Közzétette - Kategória - Vásárosnamény hírei, Vezér cikkek, Záhony

Díszpolgárok évfordulói Záhonyban


1. Záhony panor
Több jeles, Záhonyhoz kötődő személyiség életútja tekintetében hozott jelentős jubileumot az idei esztendő.
65 éve született a város első díszpolgára, Sipos István (1951-1999) egykori MÁV vezérigazgató. Már gyermekkorában megérintette a vasút szele, hogy aztán szakirányú közép- és felsőfokú tanulmányai után Záhonyban forgalmistaként álljon a MÁV szolgálatába. A ranglétrát gyorsan végigjárva fiatalon lett a területi igazgatóság vezetője, később az akkori legnagyobb magyar vállalat vezérigazgató-helyettese, majd első számú vezetője. Sohasem feledte szűkebb pátriáját és lehetőségeihez mérten mindig segítette a város fejlődését. Megfeszített munka után 1999. január 6-án, alig 48 évesen, a szolgálati helyén hunyt el. Rákos József, a róla írott életrajzi kötet szerzője így jellemezte: „Sipos István személye senkit nem hagyott érzelmek nélkül. Divatos szóval karizmatikus egyéniségnek lehetne nevezni, magam inkább ragaszkodnék ahhoz, hogy túlfűtött, vagány, céltudatos szakEMBER volt. Igen, így egybeírva, a szóösszetétel második felét csupa nagybetűvel.”
10 éve hunyt el a település leghíresebb szülöttje, a kiváló tudományos kutató és feltaláló Dr. Béres József (1920-2006). Élete első, közel három évtizedét szülőhelyén élte, ahol aktív közösségszervező tevékenységével korán komoly tekintélyt vívott ki magának. 1968-ban általános élettanból és agrobiokémiából szerzett Summa cum laude doktori címet. Széles érdeklődési körére jellemző, hogy 1955–1972 között talajtani, analitikai, talajgenetikai, térképszerkesztési, üzemtani, kórélettani, környezetvédelmi, kemizálási, tápanyag-gazdálkodási tanfolyamokat végzett. 1972-ben alkotta meg a nyomelemeket komplex formában tartalmazó humángyógyászati készítményt, amelynek a Béres-Csepp nevet adta. 1998-ban tisztelte meg díszpolgári címmel a szülővárosa. Még életében róla nevezték el a helyi középiskola kollégiumát. A 2006-ban bekövetkezett halála után is sokrétűen őrzik emlékét Záhonyban. 2014. szeptember 20-án avatták fel a Dr. Béres József Emlékparkot, ahol elhelyezésre került első egészalakos bronzszobra is.
A díszpolgárok mellett a településhez kötődő híres emberek között tartják számon Csergezán Pált, Szűcs Sándort és Nagy Rózát is. A 20 éve elhunyt, záhonyi születésű jeles alkotó, Csergezán Pál(1924-1996) tizenöt évesen került a fővárosba, ahol előbb az Iparművészeti Iskola építész szakán tanult, majd 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. Kezdetben neves irodalmárok és Kittenberger Kálmán könyveinek illusztrátoraként, valamint ifjúsági és népszerű tudományos könyvek társalkotójaként, diafilmek rajzolójaként szerzett magának elismertséget. Később egyre inkább a természetfestészet, az állatvilág ábrázolása felé fordult és a hazai tárlatok mellett többek között Köln, London, Monte Carlo, München, Párizs közönsége csodálhatta meg ihletett természetábrázoló művészetét. Németország mellett egy ideig a perzsa sah udvarában élt és dolgozott, aki személyében találta meg a világ legjobb ló-festőművészét. Szülővárosában a Milleniumi Vadászati Bizottság és az önkormányzat állított 2000-ben emléktáblát az elmúlt század egyik legjelentősebb természetfestőjének.
A Csapon született Szűcs Sándor (1919-2005) 60 éve, az 1956-os események nyomán vált Záhony legendás állomásfőnökévé. 1956-ban október 24-én érkezett Záhonyba a forradalom hulláma. Magyarország keleti kapujában az állomás első embereként teljesített szolgálatot akkoriban a szociáldemokrata érzelmű Szűcs Sándor, aki vasúttörténelmet és történelmet írt a magyar-szovjet határon: a stratégiailag kiemelt helyzetű pályaudvaron tíz napig tudta feltartóztatni a megszállókat. Az 1956-os szerepvállalása miatt emigrációba kényszerült hazafi a Norvég Vasutak (NS) fejlesztési intézete igazgatójaként vonult nyugállományba. A 2005-ben Oslóban elhunyt Szűcs Sándornak a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) megyei szervezete kezdeményezésére állítottak emléktáblát a záhonyi állomásépület falán.
65 éve született Záhonyban Nagy Róza (1951-) mérnök-közgazdász, politikus. 1975-ben a Moszkvai Közlekedési és Útépítési Egyetem Közgazdaságtudományi Karán szerezte mérnök-közgazdász diplomát, majd 1993-ban Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen doktori címet. 2000-ben az első Orbán-kormányban a Gazdasági Minisztérium közigazgatási államtitkára lett, majd 2002-ben a kis-és középvállalkozások fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár volt a Medgyesi-kormány idején a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban. 2010-től a második Orbán-kormányban  a Nemzetgazdasági Minisztérium közigazgatási államtitkára. 2013 márciusától 2015 novemberéig a Magyar Nemzeti Bank Főigazgatója. 2003 és 2010 között a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar–Orosz Tagozatának elnöke. A Budapestiek Együtt Közéleti Társaság alelnöke, a Nemzetközi Verseny Egyesület alapító tagja. Több szakmai cikk tanulmány szerzője, szakmai konferenciák előadója.

[slideshow_deploy id=’108389′]

Háda Imre

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük