A XII. századi vár helyén épült a XIV-XV. században a gótikus vár, amely királynék jegyajándéka volt századokon át. Nagy Lajos király korában élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke. A középkori vár romja és helyreállított építményei önmagukban is élő múzeumnak tekinthetők. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valaha mintegy 50 helyiséget magában foglaló, vastag falú, hatalmas épületéből a négy magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje, s néhol emeleti romja áll.

A tágas belső udvar kulturális rendezvények színhelye, és innen juthatunk be a látogatható tornyokba, a Rondellába, illetve le az udvar szintje alatti egykori helyiségekhez. Panomtikum, pénzverde, panoráma Az egyenként 100 négyzetméter alapterületű tornyok közül az északkeletiben az 1381-es, a velencei háborúkat lezáró turini békekötés ratifikálását megörökítő panoptikum látható, illetve innen juthatunk be a Rondellába, ahol a középkori Európa fegyver- és páncéltörténetét bemutató kiállítást talál a látogató.

Az északnyugati torony teteje látogatható, a csodálatos panoráma megéri a lépcsőzést. A toronyban vártörténeti kiállítás látható, az alatta lévő teremben azok a speciálisan kialakított tárolók kaptak helyet, amelyekben a vár feltárásai során előkerült, több mint félmillió csont-, kerámia-, üveg- és vastárgy illetve töredék leletet helyezték el. És itt látható, illetve próbálható ki az éremverő golyósprés is. A vár külső fala körbejárható. A kazamatában található Közép-Európa legnagyobb lélekszámú panoptikuma, melyben hat életkép mutatja be a XIV. századi középkori életet. Rekonstruáltak egy régi kemencét, és természetesen van egy mély kút, ahová a látogatók aprópénzt dobálnak a visszatérés reményében.

A vár története:

A Bükk északi lejtői alatt elterülő Diósgyőrt Anonymus – III. Béla király jegyzője – említette először. Az egykori mocsaras környezetből kiemelkedő sziklanyúlványon épülhetett az a földvár, amely a névtelen krónikás szerint Böngér fia, Bors tulajdonába került a honfoglalás idején. A minden valószínűség szerint földből és gerendákból emelt és a szikladomb felhasználásával megerősített helyet a tatárok pusztították el 1241-ben. Helyén 1262-1270 között építtetett ovális alaprajzú kővárat az Ákos nembeli Ernye bán.

Az erődítmény mintegy 2000 négyzetméter belső és 4000 négyzetméter külső területével a korszak egyik legnagyobb magyar vára lehetett, melynek falai között élt István nádor hét fiával. A tatárjárást követően épült vár az 1340-es évektől már királynéi javadalom volt, elsőként Lokietek Erzsébeté. Férje, Károly Róbert visegrádi központjából a vár alatt vezetett az egyik fontos országút Lengyelország felé. A vár – földrajzi elhelyezkedése révén – Károly Róbert fia, I. (Nagy) Lajos uralkodása idején vált rendkívül fontossá, amikor Nagy Lajos Magyarország és Lengyelország uralkodója lett. Ekkortájt kezdődött meg a – négy saroktornyos szabályos négyzet alaprajzú – gótikus vár királyi pompájú kiépítése. A királyi vár hatalmas tömbjét, amelynek építése 1379 körül fejeződött be, sokszorosan tagolt védelmi gyűrűk fogták közre. A várpalotát sokszögű külső vár övezte és a várfalból a négy égtáj felé ikertoronnyal erősített kapuépítmények emelkedtek ki, amelyek a vizes árkon átvezető fahidat fogták közre.

A kápola nyolcszögű szentélyzáródása kinyúlt a palota tömbjéből. A kápolna tulajdonképpen kétszintes volt diadalívvel, oltárral és szentségtartó fülkével. Az emeleti részben volt Giovanni Dalmata alkotása a Diósgyőri Madonnaként számontartott reneszánsz oltár, melynek töredékei ma a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. A vár falai között sokat időzött Nagy Lajos is. 1381 végén itt ratifikálták a Velencével kötött békét, amelyben a köztársaság többek között arra is kötelezte magát, hogy függősége jeléül minden vasárnap és ünnepnap felvonják az Anjouk liliomos zászlaját a Szent Márk téri zászlóoszlopra.

Diósgyőr Zsigmond királynak is kedvelt tartózkodási helye volt. 1424-ben második feleségének Czillei Borbálának adományozta a várat. (Ezt követően, 1526-ig hat királyné „jegyruhája”, vidéki rezidenciája volt a vár. A diósgyőri vár utolsó királynői tulajdonosa II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt, aki csak 1548-ban mondott le tulajdonáról.) Mátyás idejében – amikor Podjebrád Katalin, majd pedig Aragóniai Beatrix kapta a várat jegyajándékba – készült el a külső várfalöv és a vizesárok ellenfalának kváderes kiépítése a palota reneszánsz díszítményeivel egy időben. Erre utal többek között az a ma is jól látható, díszesen faragott Mátyás-címer, amelyet a külső vár többszintes késő gótikus kaputornyának megmaradt faltömbjére helyeztek.

1526 fordulópont volt Diósgyőr várának történetében is. Megszűnt mint királynéi jegyajándék; egy nagy kiterjedésű koronauradalom központjává vált, és a palota jelleggel szemben az erődítmény szerep vált dominánssá. Ez természetes volt, hiszen a török támadásoktól állandóan tartani kellett itt is. A vár erődítményeit a korszerű várvédelem követelményeinek megfelelően először Balassa Zsigmond alakította át 1540 körül. A későbbiek során azonban folyamatosan csökkent a vár védelmi jelentősége. Karbantartás híján a pompás építmények romlásnak indultak, és a vár a XVIII. század végére elromosodott. Feltárása, műemléki helyreállítása csak 1950 után indulhatott meg. A műemléki helyreállítás 1953-tól több mint 20 évet vett igénybe. Azután azonban elmaradt a folyamatos karbantartás, a sürgetővé vált állagmegóvás az 1990-es évek elején kezdődött meg, és azóta, rekonstrukcióval egybekötve, folyamatosan halad a munka. Emellett, előkészítve a további fejlesztéseket, újabb régészeti feltárásokat is végeznek a vár környékén.

forrás: www.vendegvaro.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!