Borús jövőkép él az idei mostoha időjárás miatt a méhésztársadalomban. Van azonban kiút a jövedelmezőséget illetően, a megoldást legkorábban Amerikában vezették be.

Az élelmiszereink jelentős részét adó növénykultúrák külső megporzást igényelnek. A megporzást végző vadrovarokat viszont a túlzott kemizálással már drasztikusan lecsökkentettük. Marad tehát a nagy tömegben mobilizálható házi méh…

Mindenkinek megéri

Ez Amerikában úgy működik, hogy a farmerek méhcsaládokat bérelnek a méhészektől meghatározott időre és mennyiségben. Például egy 100 hektáros lucernatáblában, ahol vetőmagot termel, – bár ez a méhésznek némi kellemetlenséggel jár – ötös vagy tízes csoportokban körbe kell rakni a táblát kaptárakkal a biztosabb beporzás érdekében. Az eredmény: a farmernek jóval nagyobb vetőmaghozam, a méhész pedig kap egy olyan összegű bérleti díjat, ami meghaladja az éves méztermelés értékét!

Megvalósították ezt már a rendszerváltás előtt országosan is úttörő módon nálunk, a négy települést magában foglaló, jól szervezett mezőgazdasági nagyüzemben, a nagy kiterjedésű almaültetvényeken. Bérelték méhállományainkat, biztosították az egész éves szállítást (járművek, rakodás), és az állomány nagyságától függően adtak egy-egy kisteherautónyi almát. Megérte a TSZ-nek is: a légi felvételek tanúsága szerint egy-egy méhészet körzetében jóval több volt a termés.
A megoldás kulcsa

Van tehát perspektíva! A Föld lakossága rohamosan növekszik, így az élelmiszer egyre inkább stratégiai termékké válik, több és több kell belőle. A méhésznek szakmailag jól felkészülten, szorgalmas, kitartó munkával népes, egészséges méhcsaládokat kell tartani, s az eredmény hosszú távon nem marad el!

– Toldy Kálmán, Vásárosnamény –