Beregszász egyike Kárpátalja városainak, járási székhely. Még relatíve magyar többségű, a 29.000 fős városban 50 % körül van a magyarok aránya, a lakosság másik fele vegyesen ruszin-ukrán, orosz, stb. A Beregszászi járásban a magyarok aránya 70 % felett van. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy egyenlőre elhanyagoltabb Munkácsnál és Ungvárnál, de minket bőven kárpótol az összes középületen kint lévő magyar zászlók látványa. / Kárpátalján egyébként is mindenhol érezhető a nemzetiségek egymás iránti toleranciája, itt jól megférnek egymással ruszin-ukránok, magyarok, oroszok./ Beregszászt az Árpádkorban Lampertházánakhívták I. Béla király halálakor, 1063-ban, fia kapta a környéket birtokul, s a hagyomány szerint ő alapította a települést a Verke patak partján. 1141-ben a kun betörés után II. Géza szászokat telepített be, ekkortól Lampertszásznak is nevezik. Mai neve 1504-es oklevélben jelenik meg először, a berek és a szász szóösszetételből keletkezett. 1241-ben a tatárok is elpusztították, IV. Béla újabb szász telepeseket hívott be, és 1247-ben kiváltságjogokat adott számukra. 1342-től szabad királyi város. Fénykorát Nagy Lajos idejében élte, aki anyjával, udvart is tartott fenn a városban. Erzsébet 1370-ben domonkos, 1377-ben ferences kolostorokat is alapított a városban. Többször pusztították, tatárok, lengyelek, labancok. 1703 május 22-én a piacterén bontotta ki Esze Tamás a Rákóczi szabadságharc zászlaját. A város hosszú időn át Bereg vármegye székhelye volt. Trianon után a színmagyar város a kitalált csehszlovák állam része lett, majd a pár év magyar éra után 1945-ben a kommunista Szovjetunióhoz került, 1991 óta Ukrajnához tartozik. A város a Kárpátaljai magyarság kulturális és szellemi központja, magyar főiskolája, népszínháza, 3-3 magyar nyelvű általános és középiskolája van, s itt található a magyar főkonzulátus is.
