Közzétette - Kategória - Bereg, Szatmár és Rétköz térségi krónikái, Tarpa, Vezér cikkek

Beregi értékek nyomán: A tarpai szárazmalom


 

tarpai szárazmalom (2)

Tarpa – Az 1800-as években megindult a keleti országrészben is az intenzívebb földművelés. A fellendülő gabonatermelés a gabonaőrlő szárazmalmok felvirágzását eredményezte. A szárazmalmok Magyarországon a középkorban terjedtek el, elsősorban vízben szegény vidékeken épültek. Sok helyen a szárazmalmok egész utcákat alkottak ( pl.: Kecskemét, Cegléd ). A XIX. század előtt a malomipar jellegzetesen népi iparág volt. A malmokat faragómolnárok készítették, akik nemzedékről nemzedékre örökítették a malomépítészet tudományát. A szárazmalom a társas élet egyik színhelye is volt abban az időben. Amíg a gazdák sorukra vártak, volt idő a beszélgetésre. Ilyenkor megvitatták a falu eseményeit, beszélgettek az időjárásról és a termelés problémáiról. A malmot mindenki tisztelte, becsülte, nem volt helye a dohányzásnak, a káromkodásnak és a hangoskodásnak sem. A gőzmalmok XIX-XX. századi elterjedése miatt a szárazmalmok fokozatosan kiszorultak a termelésből, kezdték elveszíteni jelentőségűket, végül teljesen háttérbe szorultak. A tarpai szárazmalom 1929-ben őrölt utoljára.

A szárazmalom épülete és berendezése:
A tarpai szárazmalom a Tóhát alsó oldalán (a mai Árpád utcában, az útkereszteződés mellett ), közterületen építette fel a Hegyi család, a XIX. század első felében.1855-ben ifj. Tokai János és felesége, Bede Julianna vásárolta meg. Sokan a malomépítését is nekik tulajdonítják. A járókerekes, általában lóval működtetett szárazmalom két egymással szorosan összeépült részből, akerengősátorból és a malomházból áll. A kerengősátorban, a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A kerengősátort tizenkét tölgyfaoszlop és az ezekre helyezett tizenkétszögű, gúla alakú, sátor formájú tető alkotja. A malomházban van elhelyezve a kőpad, az őrlőkővel és a szerkezettel. Az épület favázas, zsilipet szerkezetű, anyaga tölgyfa.Tetőszerkezete kontyolt nyeregtető, a kerengetősátor tetőszerkezetéhez két vápaszaruval kapcsolódik. Mindkét épületet tölgyfa zsindelyfedés borítja. A kerengősátorban a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő, a sugárirányú küllők (karfák, rédelyek) csapolással kapcsolódnak a bálványtengelyhez. A rédelyek végei fecskefészkes csapolással illeszkednek a nagykerék karfájához. A nagykerékhez húzatórúd kapcsolódik, ennek végén vannak a hámfák (kisefák), a vonóállatok befogadásához.

A malomházban történik az őrlés. Az őrlökő függőleges szálvastengelyre erősített kisorsó fogai kapcsolódnak a nagykerék fogaival, így jön létre a forgómozgás. A kőpad aljában négy szorítógerenda között helyezkedik el, rögzítetten beépítve az alsó kő, melynek középső nyílásásban van a nyaktöke. A nyaktöke fogja körbe a függőleges száltengelyt, melynek felső végére, a balancfejre illeszkedik a forgatható felső kő. A száltengely a szabályozótalp csészéjében ül, melynek felfelé és lefelé történő mozgását faékek biztosítják. Így állítható a két kő őrlőfelülete közötti távolság, az őrlőrés. A daráskő garatjából mag egyenletes adagolását szabályozó szerkezettel ellátott etetővályú ( tolyka ) biztosítja. A daqráskö kifolyónyílása felöl van a darásláda. A járókereket általában két lóval húzatták, egyenletes tempóban, Egy kört egy perc alatt tettek meg az állatok. Az állatok körbe-körbe járása igen fárasztó volt, ezért nevezték el a szárazmalmot „lónyúzónak”. A nagykerék fontosabb paraméterei: kőátmérő 13m, a nagykerékre 384 fogat faragtak, a kisorsó fogszáma 12. A kerengő anyaga kocsányos tölgy, a fogakat akácfából készítették. A szárazmalmot 1930-tól közösségi célra használták (mozi, bálok, lakodalmak, stb.), ezért a kerengősátorból a gépészeti berendezéseket elbontották. A kerengősátor oszlopainak közeit vályogtéglákkal befalazták, a zsindelyfedésre bádogfedést tettek.
Az Országos Műemléki Felügyelőség 1975-ben elhatározta, hogy az igen értékes ipartörténeti emléket megmenti. Első lépésként elkészítette a helyreállítási tervet. A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi ás Malomipari Vállalat a szárazmalmot megvásárolta, ás vállalta a helyreállítás költségeit. A munka  1980-ban kezdődött el. A kivitelezést a Vásárosnaményi Vegyesipari Szövetkezet végezte. A felújított szárazmalom műszaki átadására 1981. december 15-én került sor. Ez alkalommal az újjáépített szárazmalom újból búzalisztet őrölt.
A
felújított szárazmalom, ma eredeti pompájában eredeti helyén látható.

[slideshow_deploy id=’97943′]


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük