Baj a Tatai-medence keleti peremén, a Gerecse hegység nyugati lábánál Tata mellett fekszik. Határa erdőkkel-mezőkkel borított, hegyekkel-völgyekkel szabdalt, kies szőlőhegyekkel megáldott hely. A település lakóinak száma megközelítőleg 2800 fő, zömében német nemzetiségű.

A falu nevének eredete az ótörök baj köznév, jelentése: „bő, gazdag”. A táj ősidők óta lakott hely. Az eddigi feltárások alapján az első településre utaló nyomok a római korból kerültek elő. Az Árpád-korban köznemesek tulajdonában volt. Baj egy 1369-ből fennmaradt oklevélben, köznemes előnevében szerepel először. 1408-as oklevelében possessió Baj Garai Miklós nádor birtoka, melyet 1461-ben Garai (László fia) Jób a nagyatyja Miklós nádor által a budai Nagy-Boldogasszony egyháza mellett temetkezési helyül épített, s Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolnának hagyományozott.

Körtemplom romja

A kutatás során fellelt iratok nem egyértelműen nevezik meg: Árpádkori körtemplom, Szent-Péter rotunda, Kovácsi pusztatemplom néven is említik.

A fellelt szakirodalom a kutatások alapján építését a XII-XIII. századra teszi az Árpád-kor idejére. Akkor ezen a területen létezett falu Haláp-Kovácsi plébánia temploma lehetett, körülötte temető volt. A közelben található a Péterképi tisztás, mely alapján Szent-Péter kápolnának is nevezték (1811-es erdőtérképen még jelölve volt).

Árpád-korra tehető építéséről a forma és a felhasznált építőanyag tanúskodik, a szabálytalan kövekből felépített köralakú, rotunda építmény, mely 5-7 m átmérőjű belső térrel és keleti oldalon elhelyezett félkörű szentéjjel rendelkezett. Magyarországra ezen építési forma a cseh, esetleg lengyel és morva területekről került be. Kezdetben királyi, fejedelmi kápolnák voltak, majd várkápolnák, később a feudális urak hatalmának szemléltetésére épültek, végül a falusi plébánia templomok kedvelt épített formája volt.

A baji körtemplom úgynevezett centrális templomok közé tartozott. A templom maradványait Baj közelében, a Baji vadászháztól nem messze, az Öreg-Kovács hegyen tárták fel még 1993-ban, mellyel egyidőben a hozzá kapcsolódó temetőt, és a késő középkorban a mellé épített nemesi udvarházat és melléképületeket, valamint halastó és védőgát maradványait is megtalálták. Az ásatás során elötünt a körtemplomok jellegzetes építészeti megoldása a szabálytalan, megmunkálatlan kövek (mészkő) egymásra illesztése, a falaknak egy külső és egy belső ívű építése, melyek közé kisebb apró kövekkel kitöltött falazást raktak. Ennél a körtemplomnál a tardosi vörös mészkő darabjai is előkerültek. Falvastagság átlag 1 m. A középkorban a falusi templomok mérete viszonylag kicsi volt, hiszen a falvak népessége 30-50 főnél nem volt több, és a rotundák egyik funkciója, hogy a falu teljes lakosságát befogadják ha tűzvész vagy katonai fenyegetés jelent meg. A belső átmérő 5-7 m körül volt, a tetőt zsindely fedte. A kör alakú falon résablakok is lehettek.

A kápolna körül lévő temetőt feltárták ( közel 300 sír ) ahol övcsatok, ruhadíszek, párták, gyűrűk és egy XIII. századi francia drágakőfoglalatos kereszt is előkerült. A nemesi udvarház gazdasági központként is működött, a szolgaszemélyzetnek otthont adó épületben összedőlve, de eredeti állapotában találtak meg egy 16. századi, bögreboltozatos kályhát. A feltárás során előkerült maradványokból valószínűsíthető, hogy a törökök az 1600 évek végén a falut feldúlták és a templomot is felégették, a sírokat kirabolták.

A Természetes Életmód Alapítvány a közelben Öko-falut kíván létrehozni, melyben a középkort jellemző falusi hangulatot, életmódot és ízeket kívánják bemutatni. Ennek keretében a körtemplomot kísérleti régészetként kívánják felépíteni hű másaként a megtalált romnak. A templomot 2003-ban kezdték el építeni, és az még jelenleg is folyik. A tervek szerint itt, az ökofalu területén nem csak a templom, hanem a mellette lévő középkori nemesi udvarház rekonstrukciója is elkészül – a lehető leghitelesebb módon.

forrás: www.kemma.hu

Nagyobb térképért klikk a képre!