Szegények és betegek segítője

Erzsébet II. András magyar király és meráni Gertrúd lánya, aki már gyermekkorában kitűnt szelídségével.

Négyesztendős korában jegyezték el Thüringia őrgrófjának fiával, Lajossal, amelyet követően németföldre vitték. Hitvesi és édesanyjai kötelezettségei mellett életét a szegényeknek, elesetteknek és betegeknek szentelte.

Legendája szerint a kötényében vitt kenyér rózsává változott. Más alkalommal pedig egy „poklost” fürdetett meg, és fektetett hitvese ágyába. Férje hazaérkezve nagy haragra gerjedt, de a lepedőt felrántva a kereszten szenvedő Krisztust látta meg ágyában. Ezen megdöbbenve átkarolta asszonya térdét, és mindenben szabad kezett adott neki.

Erzsébet fiatalon özvegységre jutott. Férje halála után lemondott minden földi javáról, majd Marburgban kórházat létesített. Fiatalon halt meg.

Sírjánál számos csoda történt. 1235 pünkösdjén avatták szentté.