Zemplénben a legjelentősebb nemesfém előfordulás Telkibánya környékén van, az itt található arany és ezüst bányászata valószínűleg már a XIII.sz.-ban elindult, a község első írásos említése 1270-ből származik, 1341-ben pedig már királyi bányatelepként említik. A bányászat kezdeteire a területen található több ezer horpa utal, ez a kezdetleges forma a felszínközeli teléreket követte, a fejtés néhány méter mély aknákban történt, ezek mára beomlottak.
Első virágkorát az Anjou királyok idején élte, ekkor már bányavárosi kiváltságokkal rendelkezett, majd további felvirágzásai voltak a XVI.sz. elején, amikor Thurzó János családjának tulajdonába került, majd hosszú szünet után a XVIII.sz. második felétől Mária Terézia alatt. A szüneteltetés, újraindítás elsősorban a kor technikai színvonalától függött, a város visszafejlődéséhez is ennek elégtelensége vezetett. A falu környékén igen nagy számban találjuk a középkori bányászat emlékeit.
Az aranybányászat központja a Gyepü-hegy, Kánya-hegy környékén van a Fehér-hegyig, elsősorban ezen a területen találjuk a számtalan horpát, a későbbi tárókat, melyek nagyrésze ma már alig látható, de van közöttük járható is, a Teréz és a Mária táró. Ezek egy nagy területen szétszórva találhatók, megtekintésére a legpraktikusabb, ha a 2011-ben elkészült „Aranyásók útja”földtani és bányászattörténetitanösvény nyomvonalát követjük, melynek indító pontja a Pálháza felé vezető úton, a Jegesbarlang melletti kiépített pihenőhelynél van.
Thurzó János (1437-1508) a gazdag polgári családból származó Thurzó rendkívüli képességekkel rendelkezett, kortárs krónikás szerint számos szellemes találmány fűződik hozzá. Vállalkozott a félbehagyott bányák mély szintjeinek víztelenítésére és továbbfejtésére. Ennek hatalmas tőkeigénye miatt szövetkezett a Fuggerekkel, így megalapítva a korszak legkorszerűbb bányavállalkozását. Engedélyezi és támogatja az első „társláda”, a bányászok önsegélyező szerveződésének működését. Az Ósva-völgyben a XVI.sz.elejéről származó vízduzzasztó gát maradványai láthatók, valószínűleg az ország legidősebb ilyen műemléke. A víz erejét az ércelőkészítésben, kőzúzásra használták, a völgyben több malom is állhatott. Az ércőrlésre használt malomkövek is helyben készültek, a Kánya-hegy oldalában bukkantak malomkő-készítő manufaktúra nyomaira.
Látnivalót a faluban is találunk, a Templomdombra felsétálva a XV.sz-i templom tövébenkopjafás temető van, a fejfák az „oszlopos-rovásos” kopjafák csoportjába tartoznak, tőle 200 méterre pedig a Szent Katalin kápolna és Ispotály Romkert. Az 1367-ben alapított ( és csak nemrég, 1997-ben felfedezett, majd helyreállított) ispotály elsősorban a város nyomorultjainak lelki ápolásával foglalkozott és mellette növelte a város rangját is.
Az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban nagyon jó kis gyűjtemény található: makettek mutatják be a bányászat középkori technikáját, ásványgyűjteményt láthatunk, és gyűjteményt a neves telkibányai kőedényekből. Magyarországon Telkibányán, éppen ebben az épületben gyártottak először porcelánt, a gyár 1825-ben létesült. Kaolinra itt helyben, érckutatás közben bukkantak, de rossz minősége miatt áttértek a kőedény gyártásra, majd 1926 után Hollóházán folytatódott a termelés.
Telkibánya nagyon szép helyen fekszik, tökéletes túrakiindulópont, és mint az eddigiekből kitűnt, látnivaló is bőven akad. A falu színvonalas szálláshelyekkel rendelkezik, a csend, a nyugalom, a környező táj alkalmassá teszi mind a tökéletesen passziv, mind az aktiv pihenésre. Ha ásványgyűjtésre támad kedve, megnézne belülről is egy középkori tárót, vagy nemcsak a kisszámú turistaúton kívánja a környéket bejárni, forduljon Bartók József túravezetőhöz Tel: 30-855-7860.
| Geocaching adatok
Aranygombos Telkibánya (GCARAN) |
Nagyobb térképért klikk a képre!
