Adorján Béla ünnepi megemlékezése a Bereg szívében, Vásárosnaményban (4)

Vásárosnamény – Az emlékezés fájdalmas kérdéseket felvető, de közösséget összefogó, hitet erősítő esemény. A mai világban egyre kisebb lesz fontossága, a jövő kerül előtérbe, de aki nem tud megemlékezni, annak jövője sincs. Magában az emlékezés nem elégséges, követni kell azok példáját, akiket felidézünk. A társadalom legfőbb feladata a példamutatás a különböző generációk számára, mely Adorján Bélának a Vásárosnamény Város Önkormányzatának képviselő-testületi tagjának illetve mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom megyei elnökének is fontos küldetése. A mai napon a korábbi évek hagyományaihoz híven ismét megemlékezett az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségéről, itt a Bereg szívében, Vásárosnaményban. Köszönötőjében üdvözölt minden hazánkban és a Kárpát-medencében élő, ünneplő, magyar szívvel rendelkező embert. A továbbiakban a megemlékezését megelőző helyi Jobbik Ifjúsági Tagozatának, Bíró Barbarának beszédét méltatta, és üdvözítőnek vélte, hogy a felnövekvő Y generáció egyes tagjai számára, mint Barbarának is fontos a megemlékezés. A továbbiakban rátért arra, hogy a korabeli politikusnak az lenne a feladata, hogy az elődeikhez hasonlóan megteremtsék azon élhető világot, mely egyenlőre hiányzik a jelen forgatókönyvéből. Gondolatai között megemlítette azt, hogy az országot járva a mai kor megemlékezése sajnálatos módon kevésbé említik Petőfi Sándor vagy Kossuth Lajos vagy épp Táncsics Mihály vagy éppen a Beregben toborzó Simonyi Óbester nevét. Szomorú tényként éli meg ezen rendezvényeken, hogy nincs meg a megfelelő tűz és áhítat ezen események fontossága iránt. Véleménye és hite szerint, ha olyan fiatalokkal, mint az előtte szóló Barbara töltik meg a Kárpát-medencét, akkor a jövőben létrejöhet egy Kossuth Lajos által megálmodott Duna menti Köztársaság. Megemlítette azt is, hogy miközben a mai kormánypárti politikusok arról beszélnek, hogy milyen gondokkal kell megküzdeniük az Únióval szemben, ahol csak a migráció kerül előtérbe, egy fontos dolog az emigráció kérdése talonban marad, amely a magyar nemzet egyik legsúlyosabb problémája. Kifejtette azt is, hogy büszke arra, hogy egy olyan politikai szervezet tagja, amely feltehetőleg létrehozza azt az Úniót, mely a tisztes megélhetést és az emigráció megállítását szorgalmazza hazánkban. Ezen állítást mi sem bizonyítja jobban, mint azon nyilatkozat, mellyel béruniót hoznának létre Magyarországon. Ezen nyilatkozatot immáron számos Kelet-Közép-Európai ország írt már alá (lásd a cikk alján – szerkesztői megjegyzés), csatlakozva a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezéséhez. A továbbiakban a szabadságharc azon hőseit méltatta, mint Kossuth vagy Petőfi, akik hazájuktól távol leltek végső nyugalomra. Az akkori történéseket a mai korra is kivetítette, hiszen párhuzamot vont a mai és az akkori rendszer politikai helyzetével, kilátásba helyezve, hogy a nemzet újra fel fog lázadni, mint 1948-ban. Végezetül tisztes megemlékezéseket kívánt mindenkinek a mai napra, és Petőfi Sándor: Szájhősök című versével búcsúzott.

A SZÁJHŐSÖK

Meddig tart ez őrült hangzavar még?

Meddig bőgtök még a hon nevében?

Kinek a hon mindig ajkain van,

Nincsen annak, soha sincs szivében!

Mit használtok kofanyelvetekkel?

Évrül-évre folyvást tart a zaj,

És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?

Nincs-e még meg minden régi baj?

Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval

Az időt így elharácsoljátok;

Várva néz rég s oly hiába néz az

Isten napja s a világ reátok.

Nyujtsátok ki tettre a kezet már

S áldozatra zsebeiteket,

Tápláljátok végre a hazát, ki

Oly sokáig táplált titeket.

Áldozat s tett, ez a két tükör, mely

A valódi honfiút mutatja,

De ti gyáva s önző szívek vagytok,

Tettre gyávák s önzők áldozatra.

Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,

Megifjodnak a vén nemzetek,

De ti hernyók új lombot nem adtok,

Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a

Népszerűség őket paizsára,

Az elámult sokaság, miképen

Megváltóit, karjaiba zárja.

Megváltók? ők a hon eladói,

Elveszünk ez ordítók miatt…

Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,

 Mert a félénk eb mindég ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez,

Mely kiséri őket ujjongatva,

És ha egykor közibök vetődöm,

Nem egyébért lépek e csapatba,

Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez

Ál nagyok győzelmi szekerét,

S haragomnak ostorával vágjam

Arcaikra a bitó jelét!

N Y I L A T K O Z A T

A sorsunk közös. Kelet-Közép-Európa megszenvedte a XX. századot. A két világháború alatt országaink nagyhatalmi érdekek csataterévé váltak, és emiatt elképesztő pusztítást kellett nemzeteinknek elszenvedniük. A múlt század második felét pedig a vasfüggöny kommunista oldalán vészeltük át. Amikor a hidegháború végeztével megindult az európai integráció, társadalmaink az évszázados szenvedések után joggal reménykedtek egy méltó, békés és gyarapodó jövőben. Az uniós csatlakozás azonban nem járt azzal az egzisztenciális, gazdasági fejlődéssel, amelyben népeink bíztak.

Régiónk közös tragédiája az a kivándorlás, amely elsősorban fiataljainkat érinti, és amelynek legfőbb oka az Unió nyugati és keleti fele közötti bérszakadék. Miközben az árszínvonal a közös piacnak köszönhetően lényegében kiegyenlítetté vált Európában, eközben a fizetések és az ebből fakadó életszínvonal korábban meglévő kontinentális különbségei nem javultak. Mi, kelet-közép-európai tagállamok tehetetlenül nézzük végig, ahogy legjobbjainkat elveszítjük.

Miközben ma az EU fórumain napi szintű viták folynak a bevándorlásról, szinte egyáltalán nem foglalkozunk a kelet-közép-európai kivándorlással, pedig a számok, az érintett tömegek és az ezáltal okozott problémák hasonlóan vészesek. Nemzeteink számára ez a probléma egyszerre demográfiai veszteség, óriási társadalombiztosítási kockázat, növekvő munkaerőhiány, kezelhetetlen költségvetési bevételkiesés, az oktatásba és a humánerőforrásba befektetett közpénzek elveszítése, végül pedig egy társadalmi dráma, ahol családok szakadnak szét, szülők veszítik el gyermekeiket, unokák nőnek fel nagyszülők nélkül.

A helyzet tehát tragikus. Mint ahogy tragikus az a csend is, amely ezt a kérdést övezi. Sem stratégia, sem konstruktív vita, sem együttgondolkodás nincs, ami erről szólna. Az Unió vezetői elfordítják a tekintetüket. Ami ma a nyugati tagállamok számára olcsó munkaerőimport, az nekünk nemzeti sorstragédia, de középtávon mindannyian veszíteni fogunk rajta, hiszen egy szociálisan összeroppanó keleti régió az egész európai álmot tönkreteheti. Ezért kell megoldást találni!

Mi, aláírók, átérezve a történelmi felelősségünket, az idők sürgető szavát, és látva nemzeteink nehéz helyzetét, úgy döntöttünk, hogy összefogunk és véget vetünk a hallgatásnak, a felszín kapargatásának, a mellébeszélésnek. Igazságos és biztonságos Európát akarunk! Nyugaton és Keleten egyaránt. Természetesen tisztában vagyunk a probléma komplexitásával, ahogy azzal is, hogy a gyógymód sem lehet azonnali. De itt és most legalább a célt ki kell tűznünk, mert a huszonnegyedik órában vagyunk.

Az Európai Bérunió kezdeményezése elsősorban a munkavállalókon keresztül fogalmazza meg régiónk helyzetét, de már most, a legelején le szeretnénk szögezni, hogy ez csak a gazdasági teljesítmény kiegyenlítődése révén érhető el, olyan versenyképes, kelet-közép-európai vállalkozások segítségével, amelyek képesek ezeket a béreket kitermelni és biztosítani. A kezdeményezés ezért túlmutat önmagán, túlmutat a béreken, lényegében egy új, igazságos és biztonságos Európai Unió megalkotását követeli. A régiónk, a nemzeteink nem alamizsnát kérnek, hanem olyan feltételeket, ahol boldogulhatunk, ahol a kedvező folyamatok megindulhatnak, ahol erős nemzeti vállalkozások nőhetnek fel, ahol az Európai Bérunió valósággá válhat. Ehhez első körben azonban a gazdasági, versenyképességi és egzisztenciális kiegyenlítődés kérdésének nem csupán elvben, hanem gyakorlatban is az Unió legfontosabb célkitűzésévé kell válnia. Kezdeményezésünk célja ez.

Mi, aláírók, tudjuk a történelemből, hogy a sorsunk közös volt. A mai nappal vállaljuk, hogy a jövőnk is az lesz. A XX. században nemzeteinknek tengernyi szenvedés jutott, de eltökélt szándékunk, hogy a XXI. században közös erővel és összefogással megteremtsük a béke, igazság, biztonság és anyagi gyarapodás alapjait mindannyiunk számára!

MADISON Jaak – Észtország, PUPURS Konstantīns – Lettország, GAWLUK Paweł – Lengyelország, PALLÉR Péter – Szlovákia, GYÖNGYÖSI Márton – Magyarország, TÎRNOVEANU Dragoş – Románia, PETROV Mikhail – Bulgária, ČIRKO Frano – Horvátország

Bíró Barbara ünnepi beszéde Vásárosnaményban:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a BeregiHirek.hu nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Minden vélemény számít!