A Nagydobosi Perényi Egyesület szervezésében megemlékeztek a Perényi kápolnában, azaz a „Kistemplomban” a Perényi család elhunytjairól. A Perényi család ősei a XIII. században emelkedtek egy Hernád-völgyi német hospesfalu – az Abaúj vármegyei Perény – lakói közül a köznemesek sorába. A magyar történelem évszázadai alatt számos fontos tisztséget töltöttek be.
A család három nagy ágra oszlik, mely 3 ág Orbán három fiától vezethető le. Az első a rihnói (másnéven krompachi vagy karászi) nevet viselő ág Orbán, Miklós nevű fiától vezetheti le családfáját. A Rihnói és Perényi nevet felváltva viselő Miklós lovászmester (1420) vagyona halála után a krompachi ágra szállt. A kárászi nevet a család utolsó tagja viselték, például a késmárki kapitány Perényi Pál is.
A másik ág a bárói vagy nyalábvárinak nevezett ág, melyet Orbán másik fia, János alapított. Leszármazottak között felbukkan még a Kisperényi jelző is, tekintve, hogy a Perényi ősi földből a saját részüket a Nagyidai várhoz csatolták. Az ő birtokaik Abaúj megyében, Nagyida központtal, és Ugocsában, Nyalábvár és később Nagyszőlős központtal.
Miklós és János első említése 1311-re tehető, ugyanis ekkor szerepelnek az Amádék és a király között kötött megegyezés kezeseiként, Purini, Puryni és Peren névalakban.
A harmadik ág az István által alapított nádori, vagy terebesi ág volt. Mind befolyásban mind, birtokaik számában messze felülmúlták a másik két ágat. Engel Pál számításai szerint a XV. században a hetedik leggazdagabb család volt Magyarországon, az ő tulajdonuk volt Terebes, Sztropkó, Füzér, Újvár, Csorbakő, Sáros, Fülek vára és a hozzájuk tartozó falvak.
[slideshow_deploy id=’89693′]
