Vásárosnamény – A beregi ősz legelőször a színes lombozatot jutatja eszünkbe. A számítógép képernyőjéhez szokott szemnek olyan a közeli és távoli láthatár ezeken a napsütéses őszi napokon, mint bőséges lakoma az éhezőnek. Ahogy a nap körülfogja, behálózza az ezernyi színben pompázó lombhullató fákat, bokrokat és erdőket, ahogy a fények és árnyékok játékában kápráztatnak a különféle hangulatok, otthonosnak és biztonságosnak érezzük ezen beregi őszi világot. Mintha a nap, mielőtt nyugovóra térne, búcsúzóul vállon veregetne bennünket, hogy ne felejtsük el, érdemes újra várni a tavaszt. Olyanfajta kellemes fáradtságot áraszt ilyenkor a természet, mint amilyet egy eredményes nap végén szokott érezni az ember. Ahogy az árnyékokban érződik a tél közelsége, úgy érezzük mi is az éjszaka közeledtét, a hulló falevelek búcsúhangulatában a magunk elmúlásának gondolata is ott bujkál valahol. Nem is gondolat, inkább csak érzet, melyben elmúlt nyarak és telek villannak fel. Nem tudhatjuk, mikor és miért éppen akkor válik el a falevél az ágtól, ezt csupán a meleg napokban és a hideg éjszakákban mérhető idő múlása döntheti el. Ennek ellenére káprázatos, színes lombszőnyeg dísziti Vásárosnamény és a Bereg minden egyes négyszetcentiméterét, így az őszi évszak idején.
[fbvideo link=”https://www.facebook.com/BeregiHirek/videos/1152797544809303/” width=”650″ height=”365″ onlyvideo=”1″]
[slideshow_deploy id=’114065′]