A tél folyamán a kerti növényeink ki vannak téve a zord idő viszontagságainak. Most még jobban oda kell figyelned rájuk, segítünk, hogyan óvd őket jó kertészként.

• Az örökzöldeket a legjobban a téli kiszáradás veszélyezteti, ha nem esik elegendő csapadék, és az időjárás napfényes, szeles.
  • A szabadban teleltetett fagyérzékeny mediterrán növények, elsősorban a nagyobb levelű, örökzöld fajok (örökzöld liliomfa, babér, fahéjlevelű bangita, japán dérbabér, babérsom) egy része takarást igényel. Ha nincs módunk az egész növényt beburkolni, akkor a tövét takarjuk. A károsodott részek, amelyek többnyire a hajtásvégek, illetve fiatal csúcsi levelek, tavaszi metszéssel eltávolíthatók. A téli fagy károsíthatja azokat a fásszárú növényeket is, amelyeket késő ősszel metszettünk, és a friss hajtások nem értek be.
  • A sima és sötét kérgű fákat (például díszcseresznye) a nappali és éjszakai nagy hőmérsékletkülönbség megrepesztheti, ami ellen meszezéssel, illetve törzsvédő hálóval, vagy hullámpapír-csíkkal való takarással védekezhetünk.
  • A terebélyes lombú örökzöldekben a hó- és jégnyomás okozhat töréskárt, amit a korona laza, de erős összekötözésével lehet enyhíteni.

  Ezért fagymentes napokon nagy mennyiségű vízzel öntözzük meg őket.  Az ősszel telepített példányoknak kéthetente adjunk vizet, az idősebbeknek 4-6 hetente. A talajnedvességet 8-10 centiméter vastagságban elterített mulcstakaróval őrizhetjük meg.

  • A gyepet télen az utakról, járdákról a hólével átszivárgó só károsítja leginkább. Ilyen esetben alapos öntözéssel mossuk ki a gyökérzónában felhalmozódott sót. Ha ez nem segít, vessük felül a területet. Konyhasó helyett használjunk környezetbarát jégmentesítő anyagot.
  • Hűvös tavaszon a melegigényes gyomfüvek (például pirók ujjasmuhar) barna csomói rondítják a gyepfelszínt, amelyek ilyenkor lassan fejlődnek. Ellenük gyomirtós kezeléssel védekezhetünk. A gyep kifagyására csak abban az esetben kell gyanakodnunk, ha az előző évben súlyos betegség vagy rovarkártétel érte a gyepet. A későn telepített gyep is kipusztulhat a fagytól, ha a fűnek nem volt ideje megerősödni.
  • Hóborította gyepen az olvadás után felszíni egérjáratok tapasztalhatók. Az ilyen gyepet az első tavaszi langy melegek bekövetkeztével töltsük fel tápanyaggal. A komolyabb sérüléseket egyengetéssel, felülvetéssel igazítsuk ki.
    • A hópenész, amit több gombafaj okoz, nálunk ritkán előforduló téli gyepbetegség. Tartós hótakaró olvadása után, hűvös, csapadékos tavaszon alakul ki. A gyepben fakó sárgás, vagy barnásszürke foltok láthatók. Kialakulását elősegítheti az őszi nitrogéntrágyázás, a tartós árnyék, a rossz vízelvezetés és a gyepszőnyegen maradó avar. Az útról a gyepre söpört, lassan olvadó hókupacok alatt is jól tenyésznek a kórokozók. A hópenész okozta károk helyreállítása érdekében tavasszal gereblyézzük föl a gyepfelszínt, azután szórjunk ki összetett gyepműtrágyát, és öntözzük be a területet, hogy a fű minél gyorsabban erőre kapjon. Ha ennek ellenére sem tűnnek el a foltok, vessük felül a gyepet.