nem-mindennapos-csoda-a-beregben-60-eves-osztalytalalkozo-vasarosnamenyban-14

[srizonfbalbum id=320]

Vásárosnamény – Országosan is egyedülálló eseménynek lehett szemtanúja a Beregben az, aki ma részt vett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban megrendezett 60 éves osztálytalálkozón.  

Az ’56-os forradalom éve nem csak a magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja volt Magyarországon, ahol az aprócska, ám de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembeszállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. Az az év, most más miatt is emlékezetes volt, hiszen egy rendkívüli esemény apropójául is szolgált a mai Beregben. Országos szinten is egyedüálló módon hatvan éve búcsúzó diáktársak emlékeztek meg ünnepélyes osztálytalálkozó keretein belül az akkori és az elmúlt évtizedekre Vásárosnaményban.

60 év nagy idő, de gondoljunk csak arra, hogy Krisztus születése óta eltelt több, mint kétezer évbe csak 33-szor fér bele az Ő 60 évük. Életünkben számtalanszor búcsúzunk, s mire feleszmélünk, az, kitől búcsút vettünk már ott is hagyott. A ballagó, búcsúzó diákok esetében ez fordítva van, ők hagyják ott az iskolát, ahová négy évig jártak aztán elindultak a nagy betűs Életbe. A tovatűnt évek után mindig nagyon jó érzés újból találkozni, akár spontán a szomszéd faluban, akár egy idegen városban, vagy alaposan megszervezve egy közös helyen és felidézni az elszállt iskolai évek megannyi szép emlékét. Ilyen jubiluemi találkozás volt ma a Beregben is, ahol nem kevesebb, mint hatvan év után találkoztak ismét az a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium egykori osztálytársai és barátai. „De hisz senki nem változott, csak az iskola öregedett!” – nyugtázhatták magukban a jó hírt fölfelé ballagván az épület lépcsőin, csendben egymás nyomába kapaszkodván, a közös emlékek régi színhelyén, a valamikori osztályterembe. Bár már másokról és mások által készített fényképek, plakátok díszelegnek a falakon, még a padok sem ugyanazok – a négyéves „uralkodásuk” idején beléjük vésett titkos kódok, szerelmi szimbólumok, unaloműző krikszkrakszok így mind eltűntek, nyomtalanul, visszahozhatatlanul. Mégis mindenki megkereste a hatvan évvel ezelőtti helyét: legalább az arcok – ezek a változatlannak vélt, örökifjú arcok – elrendezése had idézze vissza azt, ami volt egykoron. A Vásárosnamény szívében megrendezett jelen és a múlt utópikus találkozását számtalan illusztris vendég jelenléte emelte. Az ünnepélyes megemlékezést a gimnázium jelen diákjai konferálták, melyen nyitányként Tóth Sándor: Köszöntő című verse hangzott el. Az egykori diákokat, mint osztálytárs és az esemény főszervezője, Sánta Miklós népművelő, a vásárosnaményi művelődési központ nyugalmazott igazgatója köszöntötte. Beszédében többek között a rendezvény létrejöttében résztvevőket, segítőket és a városi oktatási intézmény jelenét és múltját méltatta. Köszöntőjét Vásárosnamény Város polgármesterének, Filep Sándornak a beszéde követett, aki az országosan is ritka eseménynek számító kezdeményezés nagyságát, a megjelentek boldogságát és mint tanár ember ezen kapcsolatok fontosságára is kitért. A folytatásban Szalainé Bíró Katalin, az intézmény jelenlegi igazgatója is köszöntötte az örökifjú osztálytársakat, majd a találkozó fontosságáról és az intézmény múltjáról is szót ejtett. Az ünnepségen tiszteletét tette az alapító osztály egykori tanára, Takács László is, aki régi emlékeit idézte fel az akkori intézményről és a megjelent osztály tagjairól.  A hatvan éve érettségizett osztály tanúlói nevében Simon József, egykori diák idézte fel a múlt jeles pillanatait. Az elmúlt évekre való visszatekintés jegyében Filep Sándor és Szalainé Bíró Katalin emléklappal ajándékozta meg a jubiláló osztály tagjait és tanárait. Az ünnepélyes ceremóniát Oláh Tibor, az alapító osztály egykori osztályfőnökének tiszteletére emelt emléktábla koszorúzása követett, melyet File László, az osztály tagjának pohárköszöntője követett. A jubileumi találkozó az intézmény előtti parkban folytatódott, ahol az alapító osztály tagjai, Filep Sándor közreműködésével emlékfát ültettek, illetve emléktáblát avattak a jeles nap alkalmából. Az avatást követően az alapító osztály tagjainak nevében, Sánta Miklós adta át jelképesen az intézmény Diáktanács elnökének, Novák Eszternek. A rendezvény a kollégium előtt, Babus Jolán emlékére elhelyezett emléktábla koszorúzásával , közös ebéd elfogyasztásával és a közös emlékek felidézésével ért véget.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a BeregiHirek.hu nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Minden vélemény számít!